Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón

16

Gyurkóczi - Varga - Földiák - Vucskics

Ekkor népesült be a telep másodszor is, s az új lakókkal így születhetett új település, szűk húsz éven belül. Más közösség, más eniberek éltek a falak közt, s így válhattak maguk az épületek s az utcák az állandóság jelképeivé.

A második világháború idején Környebánya lakossága megtizedelődött. Az akkor néhány száz főből 40-en vesztették életüket. A harcok 1945 márciusában fejeződtek be, s még ebben az évben Környéhez csatolták a telepet. Akkoriban működött egy iroda, ahol az ügyes-bajos ügyeket intézték, illetve volt még iskola, óvoda, bolt, hentesüzlet is.

Az ötvenes évek a virágzás évei voltak. A szocialista gazdaságnak köszönhetően itt, ezen a bányászvidéken, az emberek jól éltek. Virágzott az élet, ahogy a falu alapításának hajnalán. Annak idején rendszeresek voltak a bálok, sportesemények, kulturális rendezvények. Minden héten volt filmvetítés is:

„...Azelőtt minden hétvégén mozi volt. Ha jó volt a film, és sokan nézték, akkor még vasárnap este is leadták. Följártunk pingpongozni, volt ott a kultúrházban egy kis klub, az volt valamikor a KISZ-helység. Hát ott mi elkabaréztunk mint fiatalok. Télen nem volt ott se fa, se szén. Mindenki fogott egy talicska szenet, aztán felmentünk, begyújtottunk, leültünk, magnóztunk, kártyáztunk, bohóckodtunk.

Meg aztán voltak itt gyereknapok, focimeccsek, Mikulás-ünnepségek, volt itt azelőtt élet. De most... Egy aranyos kisöreg, az Esélyi Imre bácsi - az erőműnél dolgozott az is, targoncásként vagy lakatosként, hajói tudom - szervezte itta focicsapatokat, a gyereknapokat. A májusfaállítástól kezdve mindent ő csinált. Mikor a májusfadöntés volt, akkor az összes öregasszonyt összeszedték. Hoztak egy zenekart, azt mikor kidöntötték a májusfát, akkor le kellett táncolni a gödröket, utána meg a kocsmában volt a buli. Szóval nagyon jó hangulat volt itt...”

A hatvanas években újra nyílt a felsőtelep alatti bánya, megteremtve az újbóli felvirágzás lehetőségét. Az adódó munkalehetőség miatt sok bányász költözött ekkor ide. Ők az ország minden tájáról hozták magukkal szokásaikat, s beszédmódjukat, amelyeket a mai napig őriznek. Háztartásukon ma is látszik, hogy tanyáról, faluról, vagy városból települtek ide. A városból érkezettek a kertet csak udvarnak használják, míg sok portán, tipikus konyhakertre épülő hagyományos falusi életmódra utaló jeleket láthatunk. A falusi származásúaknak nyári konyhájuk van és konyhakertjük, és a szobába - a tisztaszoba emlékét őrizve - nem vezetik be a vendéget. A Nyírségből származó családok kertjeiben a mai napig ugyanolyan virágos-gyümölcsösöket lehet találni az utcafronton, amilyeneket Szabolcsban szokás ültetni, ott a homok megkötésére, itt csak megszokásból.