Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek

50

Úr Dunatát ■ 2003 június

tek. A Szovjetunió ideológiai és presztízs alapú, partnereinek belügyeibe a legapróbb részletekig beavatkozó, így a maga nemében egyedülálló gyarmatosító.

10.

Miért döntött úgy a Szovjetunió, hogy leveri-a magyar forradalmat? Miben reménykedett Nagy Imre és kormánya a Szovjetunióval szemben? Heller és Fehér könyvükben „társadalmi alvajárásról” beszélnek a magyar 1956 és a csehszlovák 1968 kapcsán - nyilván nem alaptalanul. De vajon Nagy Imre is „alvajáró” volt? Az olvasó, olykor a történész is, rendkívül hajlamos a végeredmény felől közelíteni. Mi már tudjuk, hogy a világ legerősebb szárazföldi hadserege „hősiesen” leverte a kézifegyverekkel harcoló néhány száz vagy ezer budapesti fiatal munkást. De volt-e más esély, reális remény?

Vegyük sorra azokat a szempontokat, amelyeket Nagy is ismerhetett! A) a szovjet csapatokat 1955-ben kivonták Ausztriából, elismerve az ország örökös semlegességét B) a hruscsovi Szovjetunió kibékült Jugoszláviával, tudomásul véve annak „különutas” szocializmusát és katonai semlegességét. C) a Szovjetunió szimpatizált a bandungi folyamattal, amely a belügyekbe való be nem avatkozás és tömbön kívüliség elveit is meghirdette. Ha Jugoszlávia és Kína csatlakozhatott az el nem kötelezett mozgalomhoz, miért ne lehetne Magyarország is „bandungi” ország? D) a poznani felkelés nyomán Lengyelországban Gomulka lett a pártfőtitkár, s ezt Moszkva tudomásul vette E) a Szovjetunió kifejlesztette interkontinentális rakétáit, ezzel elérte a katonai egyensúlyt - nem kell már félnie a Nyugattól. Talán Jalta feladható, amint ezt Beríja tervezte is. F) az ENSZ BT október 29-én napirendre tűzte a „magyar kérdést”. G) a szovjet kormány október 30-án nyilatkozatot tett a Pravdában, elismerve a szocialista országok saját fejlődési útját és a belügyekbe való be nem avatkozás elvét, ugyanakkor némi önkritikát gyakorolva. H) Milcojan és Szuszlov október 30-i budapesti látogatása és Naggyal folytatott találkozója után remélni lehetett, hogy a birodalom „kiengedi a kezéből Magyarországot”. Mindehhez tegyük hozzá azt, amit a magyar kormány nem tudott, csak remélt, de higgyük el a Fehér-Heller szerzőpárosnak, hogy igaz: volt egy pillanat, amikor a szovjet és kínai vezetés valóban latolgatta a békülékeny politika lehetó'ségét a magyar forradalommal szemben. Tényleg naiv idealista, irreális politikus Nagy Imre?

De akkor miért döntött a Szovjetunió az intervenció mellett? A kérdésre azt szokták válaszolni: azért, mert a magyar kormány bejelentette kilépését a Varsói Szerződésből és semlegességét (egyébként Kádár és Münnich egyetértésével!) Ez az állítás már a fentiek jegyében sem tartható. Tegyük ehhez hozzá az időrend fontosságát: a szovjet pártelnökség vitáiról készült jegyzőkönyvek szerint október 31-