Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Visegrády Antal: Az irodalom és a jog kapcsolata - posztmodern megvilágításban
24 Úr Dunatát • 2003 túnius szer lejáratására törekednek, ahol is a jog a politika felett áll és mindenki javát szolgálja; ahol a jog uralmát tisztelet övezi és ahol az egyenlő jogok az egyéni autonómia irányába fejlődnek. De a koncepciónak olyan olvasata is elképzelhető, miszerint a CLS képviselői csupán többé-kevésbé „korrektebb” narratívákat kívánnak a „győzőkéinél”. Számos szerző szerint a jogi szituációk több ellentmondó narratíva terminusaiban érthetők meg a legjobban. E kutatók-Rorty és Fish munkáira támaszkodva - azt vallják, hogy a jogi események pragmatikus értelmezése megköveteli mind maguknak az eseményeknek, mind az azokkal kapcsolatos narratívák kontextualizációját. Kérdés azonban, hogy ez a relativizmus hogyan egyeztethető össze a jogi döntéshozatalban résztvevő jogi alctoroktól megkövetelt preferált narratívák iránti elkötelezettséggel. 7. Következtetések Mint fentebb láttuk, a jog és irodalom tanulmányok sokféle igényt támasztottak és változatos formákat öltöttek. A két legjelentősebb alirányzat a joggal az irodalomban, ill. a joggal mint irodalommal foglalkozik. Ez a két megközelítés megfelel a jog és az irodalom két közös elemének, és először inspirálták a gondolatot, hogy egy együttes vizsgálódásból kölcsönös előnyök származhatnak. Nem tartjuk tehát elfogadhatónak Posner - fentebb idézett - ama álláspontját, miszerint ez a hozadék nem kielégítő. Abból a tényből eredően, hogy a jog és irodalom tanulmányozása ennyire sok irányban váltott ki vitát a jogi oktatásban elfogadott értékek újbóli megvizsgálásától a mai értelmezési jogelméletek relevanciájáig és érvényességéig, a programot nem lehet elvetni. Miközben el kell fogadnunk, hogy az irodalom és a jog különböző funkciókat tölt be, azt is tudomásul kell vennünk, hogy mind a kettő ugyanazoknak a társadalmi, történelmi és kulturális erőknek a terméke; a két területet összekapcsoló vizsgálatok mindkettő számára eredményeket hozhatnak. Ha az efféle eredményekre irányuló kutatás során a mozgalom több kérdést vetett fel, mint amennyire jelenleg válaszolni tud, ez csak ösztönzés lehet a további kutatásokra: az eddig vizsgált elméleti és módszertani kapcsolatok semmi esetre sincsenek kimerítve.27
