Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Acsádi Rozália: Versek (Utolsó lépéseid; tűfokán; Uram,adj türelmet)
Acsádi Rozália • Vers 5 Acsádi Rozália UTOLSÓ LÉPÉSEID TÜFOKÁN Utolsó lépésed tűfokán átjutni nem tudok. Néha felállók. Néha elbukok. Tudod-e vajon halotthalvány napjaim számát? Nyilának jácintjaid. Sötétek. Árvák. Nincs senki, aki megmozdítaná kibontott hajadat, jóanyám. Esteledik. Odaát mi van az idő helyett? Utolsó lépéseiddel, mama, jaj, lépni nem lehet. Tudod-e vajon jéggé dermedt éjszakáim számát? Feketedik a csend. Nem látom Isten éjszakját. Nincs senki, jaj, nincsen senki, aki a nincset megfellebbzi, aki gyönyörű fényhajadat lazán elomló kontyba hajtaná. Hajnalodik. Ha Istent hívnám, mama, te tudhatod, meghallaná?
/
