Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 1. szám - Komma Olivér: Anya, négy gyerek és az anyaotthon

gyár Tudományos Akadémia már nem vállal nagy kockázatot azzal, hogy 1909 őszén meghívja egyik ülésére - első női előadókéntmert ugyanezt megtette már a Francia Tudományos Akadémia is, sőt három tanulmányát is kinyomtatta.

Filozófiai, lélektani tárgyú írásai 1906-tól rendszeresen jelennek meg a Huszadik Században, majd a Nyugatban, de még élete utolsó évtizedében is több tanulmányát a Vigilia adja az olvasók kezébe a mozdulatművészet, a filozófia és vallásfilozófia köréből. Fordításainak puszta felsorolása is ámulattal tölti el a kései szemlélőt: Ward, Giddings, Berkeley: Három párbeszéd..., Bergson: A nevetés, Binet: Az iskolás gyermek lélektana, Bergson: Tartam és egyidejűség, majd az Idő és szabadság, valamint a Metafizikai értekezések, s végül A teremtőfejlődés lát napvilágot szűk negyedszázad alatt, 1908-1930 között. Eközben olyan szellemek tekintik barátjuknak, mintjászi Oszkár, Szabó Ervin, Isadora és Raymond Duncan, Prohászka Ottokár.

Különleges, meghitt viszony fűzte Babits Mihályhoz. Nemcsak mindketten Szekszárd szülöttei, hanem távoli rokonok is voltak, gyermekkorukban a Szent László utcában kertszomszédok és játszótársak is. Ez indította el azt az ösztönző versengést, amellyel Babits a mindig egy lépéssel előtte járó okos, művelt, nyelveket ismerő, jó stílusú, filozófiáért rajongó leányt le akarta győzni. A vallomások oldalai nem szégyenük azt sem sugallni, hogy ennek a nemes rivalizálásnak köszönhetően lett Babitsból jogász helyett költő és író. Dienes Valéria Ilyennek láttam című visszaemlékezésében mind ezt az időszakot, mind a tisztviselőtelepi gimnáziumi tanári éveket az ember- és lélekközeliség meghittségével idézi. Kölcsönös megbecsülésük számos apró figyelmessége az új kötetek dedikációja, a levelezés töredékekben teljességet sejtő tanúsága. (Ezért is jelképes, hogy 2001-ben a Babits-házban nyílt Dienes kiállítás.)

Ha ezek után azt hinnénk: Dienes Valéria matematikus és filozófus volt, életének és munkásságának talán legfontosabb elemeit hagynánk figyelmen kívül. Az ő teljességéhez hozzátartozott a szüntelen alkotási vágy, amely egyszerre célozta a testet és a vele harmóniában élő lelket. Ezért is alkotja meg - Isadora és Raymond Duncan párizsi iskolájában szerzett élményei nyomán - az orkesztika sajátos rendszerét. Ez a mozdulatművészetnek is nevezett irányzat egyszerre tudomány és művészet, de legfőképpen életfelfogás, amelyben a modern kor fölborította lélek is helyére kerül. Dienes Valéria az I. világháború előtti tanulmányút, majd az 1919 utáni kényszerű külföldjárás után több mint húsz évig irányítja nevezetes orkesztikai iskoláját, amelynek több száz szereplős misztériumdrámái és mozdulatművészeti előadásai áhítattal töltötték el a kortársakat. A Nyolc boldogság, a Hajnalvárás (amely egyik posztomusz kötete címe is lett 1983-ban), A Szent

10