Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Kincses Katalin: A társadalom szélén
Kincses Katalin • A társadalom szélén 9 felnőtt korában - miután házassága tönkrement - anyjához költözött. Időközben az asszony unokája is felnőtt, de vele és fiával is rossz a kapcsolata. Szeretne tőlük külön költözni, de hogy másik lakáshoz jusson, arra nincs lehetősége. Marad a betegség, a panaszkodás, a mindennapos veszekedések fiával és unokájával. Különböző emberek, életek és sorsok, de közös vonásaik is felismerhetők. A súlyos betegség, a nehéz anyagi helyzet, a kevés jövedelem, a rossz lakáskörülmények mellett mindegyikükről elmondható, hogy nehezen tudnak kommunikálni, igényeiket nagyon nehezen vagy csak követelődzés formájában tudják kifejezni. Kapcsolataik beszűkültek, közeli hozzátartozójukkal sincsenek jó viszonyban. Feszültségeiket veszekedéssel, agresszivitással és gyakran alkoholfogyasztással próbálják levezetni. Elszigeteltségüket természetesnek veszik, ezért nem akarnak belőle kitörni. Orvos, pszichológus, tanácsadó, ügyintéző - mindezek munkájára egyszerre lenne szükség ahhoz, hogy valami változás életükben bekövetkezzen. Betegségeikkel sokszor nem mennek orvoshoz, vagy ha elmennek, nem biztos, hogy az utasításokat betartják, hogy a kezeléseket végigcsinálják. A gyógyszereket pénz hiányában nem mindig váltják ki, vagy előfordul, hogy idő előtt abbahagyják a gyógyszerszedést, mert úgy érzik, hogy nem hozta meg a várt eredményt. Az eredmények kivárásához általában nincs türelmük, félnek a kudarcoktól, ezért nem fejezik be dolgaikat, eleve kudarcra ítélve ezzel önmagukat. Az egészségügytől, az orvosoktól nem mindig kapják meg az elvárható segítséget. Erre szomorú példa volt Hegyiné esete, aki két kisebb és két nagyobb gyermekével önkényes lakásfoglalóként élt a kerületben. A jó megjelenésű, értelmes cigányasszony egy ideje rosszul érezte magát, és nagyon félt a rákbetegségtől. Kolléganőm rábeszélésére végre felkereste orvosát, aki nemsokára felháborodottan telefonált a családsegítőbe, számon kérve, miért javasoltuk Hegyinének, hogy kérjen kórházi beutalót. Az orvosnő szerint csak súlyos betegek kaphatnak kórházi beutalót, és egyébként is nehezményezte, hogy nem szakemberek beleszóljanak a munkájába. Néhány hónap elteltével hallottuk a szomorú hírt, hogy Hegyiné rákban meghalt. Talán ha korábban kap kezelést, halála elkerülhető lett volna. A szociális munkások, akik ezekkel a nehéz sorsú emberekkel foglalkoznak, szintén nehéz helyzetben vannak. A sok türelmet igénylő, kevés sikerrel járó munka mellett az anyagi és erkölcsi elismerés teljes hiányával kell megküzdeniük. A hivatalban dolgozó önkormányzati munkatársak biztonsági őrökkel körülvéve fogadják ügyfeleiket, mindezért veszélyességi pótlékot kapnak. A testileg, lelkileg súlyosan beteg emberekkel közvetlenül foglalkozó, segítő kapcsolatot létesítő szociális munkások esetében sok munkaadónál eddig fel sem merült a ve-
