Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Nádor Tamás: Műhelyek
92 Úr Dunatái • 2002 március get, csak esetlegesen jeleztem: számomra (elnézést a mai, kicsit közönséges szóhasználatért) körkörös a szellemi horizont. Iparszerűen dolgoztam a tekintetben, hogy rendszerint megbízásokat teljesítettem. De munka közben mindig átéltem azt a különös, tárgyamra-alanyomra koncentráló lelkiállapotot, amelyet bármely alkotó ember - a költőtől a sajátos megoldásra lelő matematikusig, az új égitestre bukkanó csillagásztól a mikroszkópjában addig sosem megpillantott parányi vizslató biológusig, a rendkívüli leletet feltáró régésztől a magamfajta megszállott tolmácsig - érezhet. A számomra megnyugtató végeredmény még mindig heurékaérzéssel tölt el. És talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom: Babits Mihály, Füst Milán, Pilinszkyjános, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, egy kortárs magyar költői antológia angolra fordítása után nem kell sem puszta versiparosként, sem a költészet tisztviselőjeként szégyenkeznem. Ebben a leckében benne volt Babits Danaidákjának zeneileg is pontos fordítása, vagy az Ősz és tavasz között, és brit poéták befogadták a szigetország lírai világába. És benne volt - Ted Hughes, hivatalosan is NagyBritannia poéta laureatusának fordításai után - az én Pilinszkym is. Nem kell tehát mindig szöveg- és formahűségre, s persze szellemi azonosságra is törekvő igyekezetemet mentegetnem. Még azt is mondhatom: a lélek minőségi kereskedője vagyok: költészetimporttal-exporttal foglalkozom. Ez ugyan nem hangzik emelkedetten, ám amíg itt, vagy másutt lesz még olvasója a lírának, talán az én közvetítésem sem haszontalan. Nekem mindenesetre szép életet adott: gyönyörűséget leltem benne, és általa a földkerekség számos múlt- és jelenbeli pontjára eljutottam - testi mivoltomban, s persze képzeletben.
