Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
Szepes Erika • A nemzés démona 77 közben elcsented, nevetésbe tört ki végül Apolló. Az újrafordítás nem azt jelenti, hogy Szepesy nem becsüli az őt megelőző értékeket. Sőt, ha úgy érzi, egy-egy fordulatot nem tud jobban elkapni, mint elődei, átveszi azokat, beülteti saját szövegébe. Teheti: a magyar műfordításirodalomban, s különösen a Horatius-fordításoknál, számtalan példa van erre: Verseghy Ars poeticáéit pl. Virág Benedek prózai fordítása használja fel, Virág Benedek költői fordításaiból viszont Czuczor Gergely vett át egész sorokat. Az eljárás jogosultságára már Batsányi figyelmeztet: egyenesen felhatalmazza a mindenkori műfordítót, hogy elődei sikerült részleteit beolvassza a maga munkájába. 6. Intertextualitás A megelőző műfordításokhoz való viszony sajátos intertextualitás, amennyiben nemcsak a fordított művel áll relációban a fordító, hanem a mű minden addigi fordításával is. Az intertextualitásnak ezt a fajtáját a magyar műfordításirodalom életben tartja, figyelve Batsányi intésére, s így az új műfordítások sem változtatnak meg szállóigévé híresült és a nemzeti köztudatban meghonosodott régebbi megoldásokat. A magyar irodalomból sohasem veszhetnek ki a „Kizökkent az idő...”, „A többi néma csend.” típusú telitalálatok, amelyek az új fordításokat gazdagítják ezzel a különös viszonnyal. A jó műfordítás - fatörzs: őrzi magában a korábbi idők évgyűrűit, miközben az új meg új gyűrűktől egyre terebélyesebbé nő.
