Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
SzEFES Erika • A nemzés démona 71 lás, a szeretetlenség, a viszonzatlan vágyakozás volt a jellemző. Igaz ugyan, hogy több versben kér meg ifjút vagy gyermeket, hogy töltsenek neki bort, de ezek a szolgái és nem az ivócimborái, mint pl. kimondva az alábbi kétsorosban: „Tölti a bort, édesizűt, a szolgaleányka, / három itat borra elég kupát kínálva.” A „barátom” megszólítás így nemcsak töltelékszó, hanem az eredetitől eltérő életképet rajzol. Egyszerű töltelékszó viszont a „mind”, így éppen az ismétlődő sorokban két-két töltelékszó van - egy ilyen rövid költeménynél ez sok. (Ponori Thewrewk Emil 1885-ös fordítása pontosabb: „Mihelyt iszunk, a gondok / azonnal elnyugosznak.” - minthogy a gondok mellett nincs birtokos jelző sem.) A meg kell halnom apodiktikus tömörsége mellett a hangsúlyos „mégha nem akarom is” nem helyettesíthető a közönséges „úgyis”-sal. A „Siralomba mért keringjek?” kép a görög szöveg ismerete nélkül érthetetlen: igaz, hogy a „bion planómai”-t nehéz visszaadni, tömörségében ennyit jelent: miért támolyogjak, bolyongjak egy életen át? A „Siralomba keringés” képe inkább egy középkori haláltánc-víziót idéz. A „hiszen ha véle tartunk” visszautal az előző sorra és benne a boristenre, de az eredeti szöveg már leválik az istenség személyéről és elvonatkoztatva szól csak a borivásról. Összefoglalva: magányosan, önmagának mormolt kesergő-önbiztató helyett vidám bordalt olvasunk, pedig ez a vers nem az. 4. A nyelvi adottságokból fakadó korlátok a. A kétértelműségek, többértelműségek kérdése Minden nyelv meghatározott szókészlettel bír, amelyben meghatározott, hol, mely szavak egyértelműek, melyeknek lehet két vagy több jelentésük. Ezek a homonimák a legritkább esetben jelentkeznek más nyelvekben ugyanazoknál a szavaknál. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Arany János híres sorát a Szondi két apródjá-bó\ idegen nyelven úgy lehessen fordítani, hogy a benne szereplő homonímiát megőrizzék-átvegyék: „Mint hulla a hulla! veszett a pogány...” A görög és latin szavak esetében a homonimák visszaadását-értelmezését az is nehezíti, hogy egy szó egyik értelme gyakran használt, ismert, a másik jelentése az idővel megkopott (esetleg a tárgyak megszűntek létezni, a fogalmak fedte intézmények eltűntek stb.), mára igen nehezen elérhető. Nehezíti a megértést-fordítást, ha csupán az íráskép mutat homonímiát, és a hosszúság- vagy hangsúlyviszonyok - amelyek jelöletlenek - módosítják az értelmet. A „Romulus erat conditor Romáé” az ismert megállapításon túl, miszerint Romulus volt Róma megalapító
