Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
Szepes Erika • A nemzés démona 69 datával együtt a jövőbe látás adományával is élni képes és élni akar. És mit vetít elő a látnoki képzet? A költői örökkévalóság képeit: ^/«/kerekedik a földi világon, nem éri utol a nagyokat kísérő irigység (ez is hiányzik a fordításból: invidia maior), s míg Maecenas jelzője pusztán a „kedvelt, mások által szeretett”, addig mellette is elsuhan a költő - bár hozzá intézi az ódát -, de nem a sötét Styx mély hulláma nyeli el, hanemfelfelé iramodik. A felfelé törés közben történik meg az átváltozás, melynek fázisait szinte Ovidius részletekben gyönyörködő stílusában örökíti meg, érzékletesen, majd minden érzékszervünkre ható apró megfigyelésekkel: ráncos, kemény lábszár, hószínű, csillogó szárnyak, szállongó, puha pelyhek. A szárnyalás mikéntjét a fordítás így jellemzi: „fürgébb irammal” - ezen a helyen a szövegkritika által jóváhagyott szöveg ismét mást mond. Kardos a „Daedalo otior Icaro” változatot fordította (Daedalosz nevének említése nélkül, egy nyomatékosító szó betoldásával: „amaz Icarus”), ami szó szerint ennyi: „a Daedalusfi Icarusnál gyorsabban”, ám a metrikai szabályok figyelembe vételével, t. i. nem állhat szóvégi és szóeleji magánhangzó egymás mellett, a javított tudományos szöveg feltehetőleg az eredetit állította vissza: „Daedaleo notior Icaro”, aminek jelentése lényegesen közelebb áll a horatiusi gondolathoz: „a Daedalusfi Icarusnál híresebben, ismertebben”. A különbség fontos: nem a szárnyalás irama érdekli a költőt, hanem a repülést végző személye: ő, a költő híresebb a mítoszbeli hősnél, akinek bátorsága volt ugyan, de maga elé tűzött feladatát nem hajtotta végre. A költő viszont e verssel carmenjeinek immár második kötetét zárja, s ez, a szatírák elkészült köteteivel együtt már elegendő ahhoz, hogy a világ minden táján híres és elismert legyen. Aki ilyen híres, arra nem vár halál, azt nem kell gyászolni. A költői öntudat verse ez a mű, amely az Énekek második könyvét zárja. Hangsúlyos helyen áll: az Énekek egybeszerkesztett három kötetének közepén. Ha segítségül hívja a fordító a tudományt, aminek - minden jel erre utal - mégiscsak igen sok köze van a fordításhoz, a szöveg tisztább, érthetőbb lesz, kevesebb „antik penész” fedi el igazi jelentését. 3. A teljes életműből kiragadott műfordítás csapdái Ismét Devecserivel vitázom, de ennek nem az az oka, hogy ő fordított a legproblematikusabban (sőt, az ő fordításai még a legmegbízhatóbbak), hanem az, hogy ő fordított a legtöbbet a görög és a latin irodalomból, méghozzá teljes életműveket (Homérosz, Anakreón, Arisztophanész, Catullus) és még sok más művet. Most egy Anakreón-dal kapcsán azt szeretném illusztrálni, hogyan téríti el egy mű hangulatát-jelentését az, ha nem az egész életműből levonható tanulságok ősz-
