Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona

56 Úi Dunatát • 2002 március Anélkül, hogy teljességre törekednék a modern fordításelméletek ismerteté­sében, inkább megkísérlem tipizálni a látszólag egymástól távoli teóriákat. Min­det a relativizmus, az agnoszticizmus vagy szubjektivizmus (vagy ezek együtte­sen) hívták életre, és nem elsősorban a fordított, hanem az eredeti szövegekre vo­natkozóan, ebből ágazott le a műfordítás mibenlétének meghatározása. Az eredeti szövegről így ír Gadamer: „Ha leírtam ezt a mondatot: »A megért­hető lét - nyelv«, akkor ebben benne van, hogy soha nem érthetjük meg teljesen azt, ami van. Ez rejlik benne, amennyiben mindaz, ami egy nyelvet vezérel, mé­giscsak túlmutat azon, ami eljutott a kifejeződésig. Fennmarad, mint amit meg kell érteni, mint ami majd kifejezésre kerül, - de persze mindig úgy vettük, mint valamit: igaznak vettük... Ez a hermeneutikai dimenzió, amelyben a lét megmu­tatkozik.” (Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat, 1984, 329. o., Bonyhai Gábor ford.) Az interpretációról pedig - ami nála nemcsak a mű­fordítást jelenti, hanem egyáltalán egy szöveg megértésére tett kísérletet - így: „A szó eredetileg közvetítő viszony, a különböző nyelveket beszélők közötti tolmács szerepére vonatkozott, afordításra tehát, és aztán innen vitték át jelentését a nehe­zen érthető szövegek feltárására... (Nietzschéről:) Létezik-e valami adott, amely biztos kiindulópontot nyújt ahhoz, hogy a megismerés az általánosat, a törvényt, a szabályt keresse, és benne célhoz érjen? Az adott az nem egy interpretáció ered­ménye maga is? Az interpretáció az, amely az ember és a világ között megteremti a tökéletessé soha nem tehető'közvetítést,... az, amit adottnak veszünk, nem választható le az interpretációról(kiem. Sz. E., Szöveg és interpretáció23. o.) Később: „A szöveg fogalma mint a nyelviség szerkezetének központi kategóriája csak az interpretáció fogalmából kiindulva alkotható meg, hiszen a szöveg fogalmát egyenesen az je­lenti, hogy az interpretációval összhangban és belőle kiindulva mutatkozik meg - mint voltaképpeni adott és megértendő.” Ezen - a saját logikája mentén világosan érthető - elmefuttatás után nem kevéssé zavarba ejtő a következő kérdése: „De mondhatjuk-e..., hogy az interpretáció értelem-adás és nem értelem-tó/^Ms?” Ha a szöveg, az interpretációval összhangban és belőle kiindulva mutatkozik meg, és „voltaképpen adott és megértendő”, akkor miképpen elképzelhető, hogy az in­terpretáció hrtt\em-adás volna? Ez esetben csakis értelem-találás lehetne, így azonban kiküszöbölődnék az interpretátor szubjektuma, és megszűnnék a szöveg polifon értelmezésének lehetősége, - amit egyébként más helyütt, a recepcióesz­tétika hirdetőjeként vall. De ebben a művében is feltűnik az interpretátor, akinek munkája eredményeképpen a szöveg mint hermeneutikai fogalom „nem végter­mékként jön létre, hanem pusztán »köztes termék«, a megértés történésének egy

Next

/
Thumbnails
Contents