Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
ban élő öccse, Zoltán társaságában ősei régi falujába utazik. A falutól már távol élt és korán, a harmincas éveiben elhunyt apa hamvait szamosvári sírhelyének felszámolása miatt a régi faluban, Bácsalján a családi sírboltban helyezik el. Az újratemetést a szomszéd falubeli pap végzi, aki személyes jó barátja volt Bischof Aladár édesapjának, ő védte meg egykor a lincselőktől és vele együtt raboskodott Recsken is. Az önmagát és a világot kellő iróniával szemlélő értelmiségi, a filozófus alkatú Bischof Aladár számára az apai hamvak hazakerülése teremti meg azt a léthelyzetet, hogy a hűvös urnába zárt „öreggel” immár felnőttként találkozhasson, vele szellemi-lelki kapcsolatba kerüljön, hisz az élet - a regényfikció szerint - ezt megtagadta tőle. Apját, aki Recskről súlyos betegen meghalni tért csak haza, négyévesen veszíti el. A regény alapgondolata tehát a hazatalálásé, a gyökerekhez való visszatalálás élményéé. A hétköznapi lét korlátái fölé emelkedni akaró és önmagával kissé már meghasonlott lélek - az ősök földjén újratemetett apai hamvakkal együtt - hazatalál. A szülőföldre, az újra otthonra találás biztonságélménye, mely szemléletes ellenpontja a modern világ abszurditásaitól és paradox mivoltától gyötört értelmiségi kétes léthelyzetének, érzékletesen jut kifejezésre abban, hogy Bischof Aladár megvenni szándékozik a gyakorlatilag kihasználatlan s egyre csak romló állagú, és ezért eladásra szánt bácsaljai plébániaépület, e „szép parasztbarokk építkezést”. Ezzel nemcsak megment(het)i a régi műemléképületet a megsemmisüléstől, hanem e ház a késői utód birtokába kerülve (a plébániát a templommal együtt ugyanis a Bischof ősök építtették) a múlt továbbélését, a pusztulás ellenében a folytatást, a Bischofok bácsaljai jelenlétének - átmenetileg ugyan megszakadt, ám ezzel a vásárlással újra helyreállított - kontinuitását jelképezi. Ezért válik ez a parasztbarokk plébániaépület a regény jelentésvilágának központi, s ezáltal címadó jelképévé. A bácsaljai hazatalálás másik kompozíciós vetülete, e jelképpel szoros összefüggésben, a képzeletbeli időutazás a múltba. Az újratemetés és a bácsaljai házvásárlás elbeszélése ezt a múltidézést fogja keretszerűen közre. A szerző a család múltját és életét Bischof Aladár féléber-félálombeli tudattöredékeiben vetíti elénk a kronológiai rendet megbontó tudatműködés gondolattársításait követő szimultán rendben. Ez a szürrealisztikus utazás a bajai tűztorony párkányáról indul - Aladár a „kölyök”-nagyapa, Bischof István kíséretében a fölfeszített kofaernyőbe kapaszkodva repül a Duna menti táj és a való idő fölé. Ahogy ezt a 19. századi emberiségkölteményekben láttuk, úgy jelenik meg külső szemlélőként és/vagy éppen jelenvaló szereplőként Bischof Aladár, István nagyapa, ill. az apa, Ferdinánd kíséretében a történelmi időben ide-oda kalandozva. Madách londoni színére emlékeztető perspektívaváltással, hol a magasságból látjuk, hol pedig az ősök közelébe 7
