Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

re érvényre juttató családtörténetre (ilyen Elmer István Parasztbarokkja), sőt Balogh Robert regénye, mely egyáltalán nem nevezhető se tartalmi, se formai vonatkozásban hagyománykövetőnek, az Esterházy Péter-féle posztmodernre emlékeztet. A műfaji előzményekhez és az esetleges várakozásokhoz képest a merész és szokatlan megoldásokban bővelkedő Balogh-mű - a legfiatalabb szerző legújabb alkotása - épp ebbe a kronológiai-történeti vonulatba ágyazottan közelíthető meg a legcélszerűbben. E művek elemző áttekintéséből tűnik ki a legszembetűnőbben, hogy a sváb családregény jelenkori irodalmunk sajátos, az irodalomkritika által még kevésbé méltányolt, ám értékes produktuma. A nemzetiségi családok története és sorsa napjainkban is tanulságul szolgálhat, a téma feldolgozási módja pedig variálható és flexibilis - a szerzők generációs hovatartozásának és emberi, írói attitűdjének, élettapasztalatának függvényében. Kalász Márton, Elmer István és Balogh Robert mellett mások, így például a szekszárdi születésű László Lajos is kínál számos tanulságos témánkhoz kapcsolódó olvasmányt, ő a műfaj - a magyar nyelven írt német nemzetiséggel foglalkozó regény - egyik további reprezentatív képviselője. Regényeivel, a jó értelemben vett lokálpatriotizmustól is vezérelve, terveim szerint egy külön tanulmány foglalkozna, így ebben a mostaniban Kalász, Elmer és Balogh családtörténeteit állítom elemző értékelésem középpontjába.

Első helyen a magyar nyelvű költőként és műfordítóként ismertté vált Kalász Márton alkotásáról, a „Téli bárány”-xó\ szólok, elsősorban nem a kronológia, haaem annak okán, hogy ez a regény a műfaj (a sváb családregény) érték- és mértékadó példája. Kalász a 80-as években látta elérkezettnek az időt ahhoz, hogy íróként s visszatérjen gyökereihez, és vallomást tegyen származásáról és szülőföldjéről. \z 1986-ban megjelent Téli bárány nemcsak műfajával, hanem elsősorban témájául keltett nagy feltűnést. (A regény német nyelvű kiadása Paul Kárpáti fordításában hat évvel később, 1992-ben jelent meg.)

A gyermek- és ifjúkori emlékekből teremtett és számos önéletrajzi elemmel tszőtt regény lapjain a szülőföld 30/40/50-es évekbeli élete, a Mohács melletti nagyobb” és „kisebb” sváb falu, a szőlőhegy és a mohácsi kisrégió többnemzetiégű világa elevenedik meg. Az elbeszélés középpontjában két család valamivel öbb mint negyedszázados története áll. Az elbeszélő a Probst és a Mess család árhuzamos történetén keresztül mutatja be a német nemzetiség sorsát, ill. szenedéstörténetét három kritikus, ellentmondásokkal terhes történelmi korszakán: a német birodalmi politika beáramlása idején, a magyarországi németség íegkísértésének esztendeiben, majd a háború utáni megtorlásnak szomorú éveién, amelynek válogatás nélkül estek áldozatul ártatlanok és vétkesek, és az 50-es /ek (benne 1956) nehéz időszakában, hogy aztán 1958 tájékán Mess András -3