Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
I. RÉSZ Három családregény tematikus és műfaji tanulságai 2001-ben a 72. Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Kortárs Kiadó gondozásában Balogh Robert regénye Schvab evangiliom címmel. Az anyai ágon német nemzetiségi származású fiatal pécsi literátor felmenői történetét idézi meg e könyvben mintegy 140 oldalon, ám ezt nem az eddig megszokott formában és módon teszi. A Schvab evangiliom alapvetően nem szociológiai ihletésű mű a magyarországi németség életéről és sorsáról, hanem magyar nyelven íródott - kompozíciójában ugyan a genealógiai rendezőelvet is érvényesítő - „szépirodalmi alkotás”, sok-sok merész és szokatlan megoldással. A kísérletező kedvű író az őseiről szóló elbeszéléseket, a szájhagyomány útján átörökített mesés-mitikus történéseket és archaikus imádságokat, valamint saját gyermek- és ifjúkori emlékeit merész asszociációk alapján, az ifjú ember nem egyszer szokásnormákat elvető bátorságával szervezi könyvvé, s így egy olyan különleges írás szület(het)ett meg, mely hangvételét, viziószerű képeit tekintve előzmény nélküli a sváb családregények történetében. Érdemes tehát a mű részletesebb ismertetése előtt e műfaj előzményeiről, más hazai képviselőiről és azok alkotásairól is szólnunk, megjelenítve így a mai magyar irodalom egy sajátos, a nemzetiségi irodalommal is érintkező szegmentjét. Az elmúlt század utolsó negyedében, a 70-es évek közepétől megteremtődött és a 80-as évektől fejlődésnek indult a kisebbségi irodalom. A rendszerváltás utár a 90-es években pedig eltűntek a történelmi-világnézeti tabuk, az irodalombar megszólaltak a korábban elhallgatott témák, a demokratikus önszerveződései nyomán megújult az írott és az elektronikus kisebbségi sajtó és irodalom. A 20 század utolsó két évtizedében a német nyelvű és a kétnyelvű könyvek mellett föl szaporodtak a nemzetiségi témával foglalkozó magyar nyelvű kiadványok is. Eb ben a kiadványtípusban a hely- és településtörténeti munkák, a tanulmány- és in terjúkötetek, a visszaemlékezések és dokumentumgyűjtemények mellett önállc csoportot alkotnak a szépirodalmi alkotások, azon belül is a legkülönfélébb szépí rói eszközökkel dolgozó „sváb családregények”, melyeket akár kortörténeti vág; miliőregényeknek is nevezhetnénk. Legújabb kori irodalmunkban mintegy ké évtizedes múltra tekintenek vissza ezek a magyar nyelven írt és a német nemzeti séggel, ill. a nemzetiség történetével foglalkozó szépirodalmi alkotások. A „ha gyományos” epikus elbeszélés minden erényével felvértezett szépírói teljesít ményre, a sokszínű és élményszerű faluábrázolásra éppúgy találunk e regénye között példát (gondoljunk csak Kalász Márton Téli bárányára), mint a modern re gény szerkezeti jellegzetességeit és intellektuális, filozofikus látásmódját egysze 2
