Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

KIK JÖTTÖK, ÉVEK - ÉVEK?...

Egy év után vonok versre papírt elébem.

Költeni - mit lehet?

Visszanéz a betű rám, fekete a fehéren: mi lesz - végrendelet?

Különös testamentum! Magamnak is titok még, hogy kikre mit hagyok:

hogy végső vallomásként szivemből mi Íródnék, ha „ihletet” kapok.

Jó volt-e, rossz-e élni? Hol ezt, hol azt sugallja a perc, mely épp repül

s a vén száj változóbban, akár a kisded ajka fintorul és derül,

aszerint, hogy viharba suhan-e ama Sajka, vagy napfénybe kerül.

Ura vagyok-e még szavaimnak? Beszélek, fülelve, hogy konok

szivem vall-e még híven? Vagy - kín közt - már a Végzet megtört foglya locsog?

Kik jöttök, évek - évek? ne csigázva, oh pribékek, csínján vallassatok.

Úgy igaz: nincs, hogy ennyi - s ilyen! - utak után ne tudja titkát a vén:

miért is nem terül el, sőt lépdel még tovább? Te beszéld ki, Költemény!