Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Móser Zoltán: Illyés Gyula Kodályról és Bartókról
Móser Zoltán • Illyés gyula Kodályról és Bartókról 65 zott a magyar népdal eredetével. Körülbelül két hónapra rá valaki telefonon felhív, bemutatkozik: BartókBéla. Körülbelül ezt mondja tréfásan: Kedves uram, én életemben még nem loptam, még kevésbé raboltam, de most elkövetek valami ilyesmit. Ezeket a népdalokat Szabolcsi nekem adta át, én meg magának ezeket nem vagyok hajlandó visszaadni.” Nem hagyhatom ki Bartók népdalgyűjtésével kapcsolatban a legtöbbet (sokhelyen) idézett emléket sem: „Én egy Tolna megyei pusztán születtem és nevelkedtem. Ez a puszta igen messze feküdt minden falutól, körülbelül tíz-tizenkét km-re, és istenverte rossz utak választották el a falvaktól, úgyhogy a pusztaiak szinte alig tudtak érintkezni a környező világgal. Ez lehetett az oka annak, hogy a kultúrájuk szokatlanul ősi, régi, de ugyanakkor igen érdekesen önellátó, autochton kultúra volt. Ha visszaemlékszem gyerekkoromra, hát amilyen csöndes a határ volt, maga a puszta, abban a nyolc-tíz cselédházban, ott soha csönd nem volt. Ott vagy veszekedtek, vagy sírtak az emberek, vagy énekeltek. Hát persze énekre emlékszik inkább szívesen az ember. Később, amikor már népdalokkal foglalkoztam, akkor fedeztem föl, hogy milyen ősien szép dalokat ismert a pusztáknak a népe, és milyen vigasztalást, milyen erőt tudott ezekből a dalokból meríteni. Egyrészt sok unalmas, monoton munkát kellett végezniök az embereknek. Például ha ökrös szekerekkel soká kellett cammogni a sárban, néha fél nap hosszat többeknek is, természetesen, az unalom elűzésére is dalba kezdtek. De rengeteg olyan munka is volt, rostálás, gabonaforgatás, padláson való dolgozás a nagy magtárakban, ahol ugyancsak együtt voltak az emberek. Egyszóval ha az ember elment egy ilyen fészer vagy magtár mellett, majdnem úgy hallotta ki a dalt - az én emlékezetem szinte úgy idézi ezeket -, ahogyan Szent Gellért annak idején a malmát hajtó cselédlány dalát emlegette. Meg kell még mondanom annak a vidéknek népdalgazdagságára, hogy Bartók Béla a magyar népdalról szóló könyvében körül-belül 400 dallamot jegyzett föl épp erről a vidékről." „Iregpuszta vagy Iregszemcse. Ireg, illetőleg a mi tájunk kiejtése szerint... Urögön szedte össze Bartók a legszebb népdalait. Ez az Ürög Ozorától, az én nagyszüleimnek meg családomnak a falujától összesen kilenc kilométer. Még Bartók szövegében is van dal, amely ezzel kezdődik: Nem messze van ide Uzora - másfél óra járás az útja. Tehát így is kaptam igen sok olyan hatást, közvetlenül a nép művészetétől, olyat, ami egész életemre, azt hiszem, nagyon nagy nyomot hagyott.”12 Az 1974. február 20-ai naplóbejegyzés Bartók felsőireghi gyűjtéséről még többet árul el:
