Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Pomogáts Béla: A nemzet költője - Illyés Gyula születésének századik évfordulóján
10 Út Dunatát • 2002 december magyarok életét és gondjait, mindig féltő szeretettel hajolt az erdélyi magyar irodalom fölé, s ha kellett, bátor írásokban, a külföldi (a nemzetközi) sajtóban napvilágot látott nyilatkozatokban vette védelmébe a kisebbségi magyarság emberi, közösségi jogait és érdekeit. Mindenekelőtt azokra az írásaira, vitacikkére személyes megnyilatkozásaira, így Nemzetében él a nyelv, Három levél és főként Válasz Her dérnek és Adynak című írásaira gondolok, amelyek a magyarság közép-európai mostoha sorsával és a magyar kisebbségi közösségek ellen irányuló erőszakos politikával vetettek számot. Ez utóbbi nevezetes írása a Magyar Nemzet 1977-es karácsonyi és 1978-as újévi számában jelent meg, és mondanivalójával, fogadtatásával egyaránt rányomta bélyegét a hetvenes évek végének szellemi, mi több, politikai életére. A nagyobb terjedelmű publicisztikai írásnak, ahogyan ezt magából a szövegből, illetve Illyés akkori naplójegyzeteiből ki lehet olvasni, két közvetlen indítéka volt: Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyékában című tanulmánya, amely a Kortárs című folyóirat 1977. augusztusi számában látott napvilágot, és amelyről a szerkesztőség az októberi számban (Illyés Gyula, Benkő Loránd és Kőháti Zsolt részvételével) ankétot tartott, és Ady Endre születésének századik évfordulója, amelynek november 22-én rendezett hivatalos ünnepségén Illyés is részt vett, az ünnepi alkalomra írta különben Endre Ady - rénovateur de lapoésie hongroise című megemlékezését a párizsi Le Monde számára (ez az írása, magyarul Adyrólfranciáknak címmel Szellem és erőszak című kötetében olvasható). A nevezetes - és szenvedélyes vitákat okozó - tanulmány azonban természetesen nem Herderről és nem Adyról értekezik, jóllehet a német filozófus nevezetes jóslatához és a magyar költő nem kevésbé nagyhatású nemzeti pesszimizmusához fűzi következtetéseit, hanem a magyarság trianoni feldarabolásának végzetes következményeit veszi sorra, a kisebbségi helyzetbe taszított magyarok, mindenekelőtt az erdélyiek mostoha sorsát, jogfosztottságát mutatja be. A kisebbségi magyarok által elszenvedett sérelmek már hosszabb ideje foglalkoztatták Illyést. írásaiban, nem egyszer a cenzurális rendszer íratlan szabályait is áthágva, mind gyakrabban hívta fel a figyelmet arra, hogy a szomszédos államokban élő magyarság intézményeit, mindenekelőtt iskoláit sorra építi le a kisebbségi magyarság anyanyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának felszámolására, a magyar tömegek erőszakos asszimilációjára törekvő románi és csehszlovákiai rendszer. A kisebbségi sorban élő magyarok iránt érzett felelősségtudat és aggodalom jelent meg több nyugati lap számára adott nyilatkozatában és 1971-ben közreadott Hajszálgyökerek című publicisztikai gyűjteményének több darabjában is.
