Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Pomogáts Béla: A nemzet költője - Illyés Gyula születésének századik évfordulóján
8 Úr Dunatát • 2002 december Pomogáts Béla A NEMZET KÖLTŐJE Illyés Gyula születésének századik évfordulóján 1. Illyés Gyula költői sorsának és egyéniségének alakulása a magyar és az európai értékek és igények bölcs egyeztetésének készségére épült. Nem alaptalanul, hiszen életműve valóban szerves egységbe forrasztotta azokat a hagyományokat és törekvéseket, amelyek gyakran és szerencsétlenül kerültek szembe egymással közéletünk és művelődésünk huszadik századi története során. Magyarság és európaiság egységbe fogásának azonban volt egy eredendő feltétele, az, hogy Illyés már korai ifjúságában megtanulta összebékíteni és egyeztetni az egymással versengő vagy egymást látszólag kizáró hagyományokat, életformákat és értékeket. Ahogy a világgal ismerkedett és ahogy eszmélete gazdagodott, mindig gondolatok és magatartások válaszútjára, sőt ütközésébe került. Választania vagy egyeztetnie kellett az ellentétes érdekek, akaratok és eszmények között. A puszta és a falu, Cece és Ozora, a vidék és a főváros, a katolicizmus és a reformáció, a család tisztviselő és paraszti ága, az uradalmi gépész apa és a nyomorba süllyedt cseléd környezet, az iskola és a szülői otthon: megannyi egymással perben álló erőt és életelvet jelentett, közöttük kellett gyermek- és ifjúkorában tájékozódnia, választania és az összefogás lehetőségét keresnie. Ellentétek keresztezési pontján kényszerült széttekinteni, körötte és benne ütköztek vagy békültek meg a magyar társadalmi tudat hagyományosan veszélyes ellentmondásai. Eredendő helyzete egyszerre volt zárt és nyitott, életformában és kultúrában egyaránt. Valójában e zártság és nyitottság egymást átható kettőssége és szerves egysége szabta meg tájékozódását és gondolkodását, később költészetét. Illyés ugyanis költőként is összefogó és egyeztető volt, ezek az igazából emberi és erkölcsi tulajdonságok és erények annak a poétikának és nyelvezetnek a belső rendjén is nyomot hagytak, amelytől költészetének karaktere származott. Az avantgarde líra expresszionista és szürrealista indíttatását, a személyes választás révén kiaknázott népi hagyományt és az intellektuális költészet retorikai álalakzatokban megjelenő kifejezésmódját Illyés sohasem ütköztette meg egymással: mindezek a poétikák és nyelvezetek egységes költői életművet tudtak kialakítani. A harmincas évektől kezdve Babits Mihály, Kassák Lajos, József Attila, Szabó Lőrinc, Dsida Jenő és Radnóti Miklós mellett az ő lírájában öltött alakot az a nem
