Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Illyés Gyula: Dombvidéki temetők

6

Ú

t Dunatát • 2002 december

A mienk fölött már az ég van, este a csillagok következnek. Mi a hitregék Olimpusza? A megelevenedő - a megeleveníthető - emlékek tanyája. Miből keletkezett minden vallásos hit a földön? Az ősök tiszteletéből. Az ősöktől való rettegésből.

Emberbarátságos Olimpuszok ezek a mi hegyi temetőink. Fekszik bennük kóbor koldus is, a folyóbó 1 épp itt kivetett ismeretlen nem egy. És hány itt elesett, a történelemből itt kivetett katona. Helyük van a többi közötti az ősök itt demokraták. S az élőktől is megkapják a járandóságot, az évenkénti virágot és gyertyát.

Ha máskor már nem, halottak napján még fölbotoznak a legvénebb öregek is a temetőbe, föl akár a legmagasabb sírig. A férfiak baljában a gyertya, az asszonyokéban koszorú.

Ahogy az alkony sötétre válik, úgy fénylenek meg a temetők. Nemcsak ezen a hegyen, s nemcsak a szomszéd község fölött. Körben mindenfelé, ameddig a tekintet elhatol. Ez sem mindennapi látvány, nem mindennapi békéltető. Az éjszaka fekete tengervízében a világosságnak ezek a testvér-szigetecskéi.