Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Samay László: Dunaszentgyörgy a harmadik évezred küszöbén

Samay László ■ Dunaszentgyörgy a harmadik évezred küszöbén 81

A XVI. század végén fellendülő földművelés, virágzó iparosodás és élénk kereskedelem jellemezte Tolnát. A békés fejlődést azonban megállította, sőt másfél századra vissza is vetette a keletről érkező hódító török csapatok megjelenése. A mohácsi csatavesztéssel lezárult a megye gazdasági fejlődésének pozitív iránya, és következett a török hódoltság korszaka. Az a földrajzi fekvés, amely ősidőktől fogva a letelepedés és az élet lehetőségét biztosította, valamint a középkori kereskedelmi útvonal menti elhelyezkedés, most tönkretette a települést.

Dunaszentgyörgy a török hódoltság korában

Tolna megye keleti szélén, a Duna jobb partján az egyik legjelentősebb országos királyi hadiút Buda-Eszék közötti szakasza vezetett át. A török hódítók a mohácsi csata után ezen az úton vonultak Budára, s a későbbiekben is a töröknek hódolt területnek ez volt a legfontosabb stratégiai útja. A szultán számára a Duna menti települések katonai ellenőrzése jelentette a biztonságos összeköttetés lehetőségét Buda és Konstantinápoly között. Ezt az összeköttetést teremtette meg a folyó mint vízi út és a folyó mentén húzódó, még a római légiók által megépített szárazföldi út. Ennek biztosítására építette fel a török katonai támaszpontjait, egymástól közel egynapi járóföldnyi távolságra kialakított várszerű erődítmények sorával a Duna partján, de különösen ott, ahol rév biztosította az összeköttetést a Dunántúl és az Alföld között.

A megye területét 1544 után négy szandzsákba szervezték, ezek a következők voltak: a szekszárdi, a simontornyai, a koppányi és a budai szandzsák legdélibb része. III. Murad szultán korából fennmaradt török adóösszeírások alapján állíthatjuk, hogy Tolna megyében 4708 adófizető gazdaság volt, 208 összeírt helységben, mintegy 33000 fővel.

1565-1566-ban Szentgyörgy falu a paksi bérlethez tartozott, és jövedelmeinek összege 32833 akcse volt 95 kapu után. 1566-1567-ben még mindig 95 kapu után számították az adót, de a végösszege már 48098 akcse volt. Szentgyörgy falu ekkor már a tolnai bérlethez tartozott. A török adószedők a falu terméseredményeit a következőképpen számították:

— bárány-tized 46 db után 15 akcséval számítva, 690 akcse,

— kecske-tized 200 akcse,

— búza-tized 866 kereszt után 21650 akcse,

— lencse-tized 11 csomó 5 akcséval számítva 55 akcse,

— hagyma- és fokhagyma-tized 17 akcse,