Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - László Péter: Szabadiskolák Tolna megyében

62 Út Dunatáj • 2002 szeptember A polgári jogok címszó alatt az egyén és a szűkebb-tágabb közösség viszonya került szóba. Külső előadók bevonásával beszélgettek a demokráciáról, a pártok­ról, az intézményekről, az állam szerepéről, a választójogról, az adózásról, a gyü­lekezési-, szólási, sajtó és vallásszabadságról. Mivel a szabadiskola látogatói bizonyítványt nem kaptak, vizsgázniuk sem kellett. Nem tudhatjuk, mennyire volt eredményes a tanárok, papok, orvosok és közéleti emberek társaságában eltöltött három téli hónap. Az iskola szervezőinek nemes szándéka azonban így is vitathatatlan. Az 1947/1948-as tanévben a gyönki és a dombóvári gimnázium közreműkö­désével indult szabadiskola Tolna megyében. A gyönki szabadiskola tematikája nem maradt fönn. Dombóváron középfokú művészeti szabadiskola indult Sar­kantyú Simon festőművész irányításával. Rajta kívül a gyakorlati foglalkozásokat dr. Kovács Ferenc és Debitzky István vezette. Az iskola célját a tehetségkutatás­ban, a művészettörténet áttekintésében, a korstílusok megismerésében jelölték meg. A gyakorlati foglalkozásokon készített rajzokkal, festményekkel kiállításo­kon vettek részt. Az iskola hallgatóiról névsor nem maradt fönn. Látható, hogy a Tolna megyében működő szabadiskolák igényességre töre­kedtek. Létrehozói, működtetői mögött társadalmi összefogás állt. A kultúra, mű­velődés és tudás kincseiből azoknak is osztani akartak, akik sorsuknál fogva, önhi­bájukon kívül kimaradtak a felsőbb szintű szervezett oktatásból. Az alázatra ne­velt, de a földosztás után birtokossá vált volt zsellér, béres, napszámos és más sze­gényebb rétegek gyermekeit gazdatudattal rendelkező, szélesebb látókörű polgá­rokká akarták formálni. Az elképzelés mögött ott álltak a parasztpártokhoz kötő­dő népi írók és más értelmiségiek. Ők a magyar jövőt erre a tulajdont és politikai hatalmat megragadó, „romlatlan erkölcsiséget hordozó” néprétegre alapozták. Né­meth László is úgy gondolta, hogy ez a réteg lesz képes az országot „Kert-Magyar­­országgd” változtatni. Elképzelésük illúzióként vonult be történelmünkbe. 1948 tavaszán még Tolna megyében is merész elképzelések születtek a sza­badiskolák hálózatának szélesítésére. A Vallás és Közoktatási Minisztérium 1948 májusában szabadművelődési célra, népfőiskolák létesítésére vette kezelésbe Re­­göly-Majsa-pusztán az Eszterházy- és a gerjeni Muraközy-féle kastélyt.10 A felújí­tási munkák elkezdődtek, de közben megjelent a kormány 10640/1948. számú rendelete az iskolán kívüli nevelés szerveinek újjáalakításáról.11 A gerjeni felújítási munkákat abbahagyták, a majsai Eszterházy kastélyban pedig tömegszervezeti is­kolákat indítottak. A tanácsrendszer bevezetésével pedig az iskolai és iskolán kí­vüli oktatás és népművelés is közös irányítás alá került.

Next

/
Thumbnails
Contents