Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - László Péter: Szabadiskolák Tolna megyében

60

Úl DüNATÁT • 2002 SZEPTEMBER

Mind a bátaszéki, mind a decsi szabadiskola gazdag ismeretanyagot kínált a hallgatóknak. Arra törekedtek, hogy a hasznosítható ismeretekre fordítsanak több időt.

A 15 témakör jól elkülöníthető egységekre osztható:

1. Praktikus termelési ismeretek elsajátítása

2. A képességek fejlesztése, hiánypótlás, felzárkóztatás

3. Az életminőséget javító, szélesebb látókört biztosító ismeretek nyújtása

1. A termelési ismeretek oktatására Bátaszéken azért volt szükség, mert az idetelepült székelység nem ismerte a táj adottságaihoz igazodó művelési módot és termelési kultúrát. A szabadiskola óratervében ezek a praktikus ismeretek kiemelt óraszámot kaptak, illetve a tantermi anyagon kívül a hallgatók gyakorlati foglalkozásokon is részt vehettek.

Frey Mihály hegybírót azzal bízták meg, hogy 15 órában a szőlő- és borgazdaság rejtelmeibe beavassa a hallgatókat. Az előadó a szőlő telepítését, metszését, trágyázását, gyökerezését, kapálását, kötözését, kacsozását, permetezését sorolta a legfontosabb kérdések közé. Ezenkívül szó volt a szüretről, a borkészítés és hordókezelés rejtelmeiről, a borközség életéről. A hallgatók metszési bemutatón és pincelátogatáson is részt vettek.

Bakai Pál a méhészet fogásait oktatta 15 órában. A háziméh nemzetgazdasági jelentőségéről, a méhkaptárakról, a mézről és viaszról, a pörgetésről, a betelelés és tavaszi átvizsgálás fogásairól, a rajzásról, a virágokról, a méhek ellenségeiről, a méhbetegségekről hangzott el előadás.

A természettudományi és mezőgazdasági ismeretek címszó alatt Csathó László polgári iskolai igazgató 20 órában gyakorlati, mezőgazdasági ismereteket oktatott. A szarvasmarha, tyúk és más háziállatok tartása, a gabonafélék termesztése, a konyhakert, a talajművelő eszközök, a trágyázás, a vetésforgó, a gyümölcstermesztés, az ember segítői és károsítói (a fürge gyík, a békák, a csigák, a cserebogár, a káposztalepke, a házi légy) mellett a jó gazda gondosságáról, felelősségéről is szó esett.

A decsi lányokat nem kellett megtanítani sem a szőlő művelésére, sem a háztáji állatok gondozására. Termelési ismeretek elsajátításán itt a helyi népművészeti hagyományok felélesztését, gyakorlati megismerését értették. Helyi népművészek (Szép Józsefné Kun Sára és Mátyás Erzsébet) a sárközi hímzést és szövést tanította. De külön tantárgy keretében volt szó a nők szerepéről a családban. A házimunka fogásairól, a főzésről, mosásról, kötésről, varrásról. Az iskola elvégzése után