Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - László Péter: Szabadiskolák Tolna megyében
58 Úl PUNATÁT • 2002 SZEPTEMBER súlyozottan az oktatásból és művelődésből eddig kizárt társadalmi rétegek felé fordult. Az analfabéták részére a téli hónapokban tanfolyamokat szerveztek. Ezek a tanfolyamok abban különböztek a többitől, hogy az írni-olvasni megtanulok bizonyítványt kaptak. Mivel felnőttképzésről és továbbképzésről volt szó, kidolgozták az iskolán kívüli oktatás metodikai követelményeit is. Ebben az induktív megközelítések helyett a deduktív módszert részesítették előnyben. Az úgynevezett „globális képzési módszer” bevezetését az analfabéta-tanfolyamokon azzal indokolták, hogy az írásbeliség megjelenése nem a betű-, hanem a képírással kezdődött. Az emberi agy a jelenségeket először nem részleteiben, hanem egészében ragadja meg. A beszéd ritmusát, a mondatok, szavak rendjét érzékeljük, nem a benne fellelhető hangokat. Az indoklás szerint a pedagógusokat és a tanulókat ez a módszer megkíméli a betűk összeolvasásának nehézségeitől, és nem kell ábécéskönyv sem. Az analfabéta-tanfolyamokra Tolna megyében elsősorban az idetelepült székelységnek lett volna szüksége. Az írás-olvasás tanulása a felnőtt lakosság körében mégis nehezen indult. Már az analfabéták összeírása is nehézségekbe ütközött. A tanfolyamra beiratkozottak egy része sikerrel járt, mások csak a saját nevük leírásáig jutottak el. Ma már nem deríthető ki, hogy az írni-olvasni megtanulókat a tanítók a hagyományos, vagy a globális módszerrel oktatták-e? Gondoltak azokra is, akik tudtak írni-olvasni, de nem végezték el az általános, illetve népiskolát. Nekik az alapfokú szabadiskolát szánták. Célként a felzárkóztatást, az alapismeretek elsajátítását és a világ dolgaiban való eligazodás segítését jelölték meg. A középfokú szabadiskola továbbképző jelleggel indult. Az ismeretek elmélyítését szolgálta, de célul tűzte a hallgatók gondolkodásának fejlesztését is. A felsőfokú szabadiskolák (népfőiskola, munkásfőiskola, szabadakadémia) a mezőgazdaságban és iparban dolgozó, iskoláskorból már kimaradt tehetséges fiataloknak adtak középszintű műveltséget. Bevallott, céljuk az volt, hogy a kisebbnagyobb közösségek gondjait felvállalni tudó, széles látókörrel rendelkező vezetőket képezzenek. Szervezésüket csak internátussal rendelkező középiskolák, főiskolák és egyetemek mellett engedélyezték. A szabadiskolák képesítést nem adtak, az ismeretanyag kiválasztásában a tanítók, tanárok nagy önállóságot kaptak. A központi munkatervben csak azt kérték, hogy „... a test- és lélekember teljes körű művészeti, tudományos és társadalmi nevelését” segítse.4 Az elészült tanmenetek így nagyon tarka képet mutatnak. Volt, ahol a hangsúlyt a szakirányú (háziasszonyi, háziipari, egészségügyi, mezőgazdasági, művészeti) jellegű képzésre helyezték, ezt egészítették ki az általános
