Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
52 ÚT DuNATÁf • 2002 SZEPTEMBER satként például azt, hogy mindössze a választott tartalmon múlik a mű. Magától Babitstól is érdemes idézni: „Ti mögöttem, nektek tetszeni fog, / mert későbben jártok, mint én / mert én már messze járok / túl minden mértéken, mértéktelen.” A szellemi mozgás ritmusára látszik reflektálni az idézet utolsó szava, mely a lírai formától is újat követel: rezdülésről rezdülésre követni a lélekkel felruházott test metamorfózisait. A vers a szépség tökéletes eszményének verstükrét is Baudelaireé felé fordítja: „Utálok minden szépet, a szép nőket is / már csak a csúnyákat szeretem / a csúnyákat, akik tudják, hogy csúnyák / és a szemük őszinte, szomorú és mély.” Az ezt a strófát megelőző szakasz pedig megidézi a sarat a testből teremtés bibliai és immár poétikai asszociációs hálójából: énekelni „vén banyákról és a sárról”. A babitsi líra a görög mitológiai héroszok helyébe a szellemével és ösztöneivel harcba kényszerülő ember héroszát emeli a magasba. A Divina machina sorai is megnyitják ezt a jelentésrétegét: „Hős vagy ember, mái ember.” A Divina machina ugyanakkor a csupán anyagságában monotonon forgó, síneken mozgó világkerékkel a Merceria múzsáját idézi elénk. Bár Gál közlésében megjelent Babits személyes közlése Szilasi Vilmosnak a vers keletkezéséről, ami szerint egy velencei „merceria” egyik kirakatbábuja ihlette a verset, mégis még két „valódi” múzsa sejthető alakja mögött. Baján Babits Kollár Gizikéhez fabrikál udvarló verseket, majd valószínűsíthetően az ő ihletésére kezd bele a Baba című vidám hőskölteménybe.32 A századforduló orfeumaiban (ahová Babits is szívesen eljárt Dienes Pállal) a színésznői lét egyet jelent az érzéki szépséggel, romlottsággal és a szabadság minden vonatkozásával. Babits páros rímű, naiv pastorale-t idéző kiseposza hasonló vágyakat dédelgető hősnőt idéz meg. Az új szerelmes ének férfija azonban a „flirtölés múzsájáéval szemben visszatér a könyvek álmához. A verszárás belső ríme egy másfajta vágyódást és vágyakozást libbent fel: „hozzád!” - „tehozzád?” A „rózsaszín álomvalóság” metaforája ugyanis a kéj vágy, az ösztön önmagában valóságát terjeszti ki a világ másik pólusára is, a megtévesztés női ördöge így csupán egy fél-valóságot, egy látszat-valóságot jelent. A „Lelkemnek kalácsát cukorral és mákkal” sorának metaforáját és motívumkörét a Merceria a lét szédítő körforgásává tágítja a prozódiájában is. Rába a Gálám ünnepség és az Aliscum éjhajú lányát köti párversként a Merceriához. A „hercig dáma” ruhából kibuggyanó testisége és a kéjnő „csiklandó vágyának” méhrajai szintén csupán az ösztön múzsái. A Merceriában a női test szellem nélküli léte a rút esztétikájából is kisodródik azzal, hogy eszközlétűvé degradálódik, a képmás jelképiségét groteszk és tragikus léthelyzetbe rendezve.
