Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága

Bakonyi Veronika • A tárgyiasság (mű)fqrmáinak...45

és a megismert tárgy pedig nem statikus pozíciót foglal el, így - Barthes szavaival élve - több teret is stimulál találkozásuk. A képi időszerkezet egyszerre tartalmazza az okság- és időelv működési stratégiáit a kép és a befogadó között, a tájnarráció létrehozza a térnyelvet. Gottfried Boehm a képleírás-formák hagyományainak ismertetésekor az „egymásután” és „egyszerre” kontrasztjában fogalmazza meg a problémát, miután mind a kép felülete, mind mélysége részt vesz a jelentésalkotásban.1S

Mindez útja egy új elbeszélő-hagyománynak és a művészettörténeti elbeszélés kutatásnak. A ciklus Atlantisz és Vakok a hídon képverse egyszerre dialogizálnak a hellenizmus képverseinek geometriai idomaival, a hellenisztikus szónoki gyakorlat műtárgyleírásaival, a parnasszista iskola école pittoresque irányával, átformálva annak koncepcionálisan mozdulatlan, „szoborszerű” szonettjeinek gondolatiságát. A nagyvárosi tájkép és a haláltánc együttes műfaji direktívái a poéme en devenir babitsi variánsaiban átívelnek az egész költészeten. A történés közbeni kottázás és a szöveggel együtt történő énfeltárás a szöveg és a szubjektum határait kutató kísérleti tér, a claudel-i együtt-születés. A korai, már idézett Lichthof című versben a bérházudvar leírását követően a lírai alany verszárásbeli megjelenésével újabb jelentésréteg kerül felszínre: „s nem tehetném, hogy egyszer el ne mondjam -, / Mi van benne? Mi bánt úgy engem benne?” A vizsgált ciklus Atlantisz című versében pedig egy kifordított pügmalioni szituációt idéznek meg a sorok: a lírai alany életre hívja az örök múzsa, Aphrodité szobrát.

Az 1925-ben született Psychoanalysis Christiana paratextuális láncolata19 jól szemlélteti a téridő-vers narratívájának és a szobor-motívum struktúraképző erejének megvalósulását (mely a kő-motívummal együtt a szöveg tárgyias körüljárhatóságának metaforája is), valamint megidézi a negatív térben a horror vacuit. Ez a fogalom azonban nem csupán a Semmi metafizikai vetületét tükrözi, hanem a teremtésesztétikai küzdelmet is, melyet önmagában példáz a Képek és jelenések ciklus Vakok a hídon című költeménye. A bergsoni hiány azonban ez utóbbi versben is megjelenik, mint ahogyan a haláltánc sem állhat meg önmagában mint ontológiai műforma.

A Psychoanalysis Christiana elemzése kapcsán a horror vacuit szükséges összekapcsolni - a térért küzdés szemléltetése végett - a „negatív forma” esztétikai fogalmával, ami rávilágít a babitsi struktúraképző szobor-motívumnak tárgyiasságra vonatkoztatottságára és a parnasszizmus hagyományba ágyazására. Kuczka Péter Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek és Babits Ősz és tavasz között című verse kapcsán beszél a negatív festésről.20 Kuczka az utóbbi vers strófaközeit és