Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Gombos Péter: Borbély Sándor: A Nyugat tájain

Gombos Péter • Borbély Sándor: A Nyugat tájain

13

ténként - énekelve vagy „csak” elmondva - anyuka előadásában. E fejezet - megint csak „természetesen” - vizsgálja a Lóci-verseket is, keletkezési és alkotás-lélektani szempontból is.

Elsősorban, sőt majdhogynem kizárólag irodalomtörténeti megközelítésből három szerzővel foglalkozik Borbély Sándor: a szerkesztő Gellért Oszkárral, a kávéházak írójával, Nagy Lajossal és a naplóíró Radnótival.

Az első esetben érthető a megközelítés, hiszen Gellért nevét nem saját irodalmi alkotásai tették ismertté, hanem a Nyugatért végzett munkája. Kortársak, barátok, kollégák, rokonok (Babits, Illyés, Móricz stb.) levélrészletei, vallomásai segítenek Osvát egykori jobbkezének megismerésében. Szó esik az általában elhallgatott kiadói tevékenységről is. Ez nemcsak azért fontos, mert a lapnál Gellért e tekintetben szabad kezet kapott, a kiadott több mint száz kötet (közte Füst Milán, Karinthy, Illyés Gyula, Babits művei) önmagukban is nagy jelentősséggel bírnak.

A Nagy Lajosról és a Radnóti Miklósról szóló részben sem műelemzéseket olvashatunk elsősorban, a cél itt is inkább a személyiség, az ember megismerése, megközelítése más szemszögből. (Míg előbbi esetben a Budapesti nagykávéház azért hangsúlyosabb szerepet kap, a naplóíró költő kapcsán még verscímek is aligalig kerülnek szóba.)

Különös aktualitása van a Márairól szóló résznek, hiszen nagyjából A Nyugat tájain megjelenésekor ugrott a népszerűségi listák élére Angliában A gyertyák csonkig égnek. (Mellékesen jegyzem meg, az angol kiadó ügyesen változtatta meg a kötet számomra egyetlen gyengé(bb)nek tűnő pontját, a címet, Embers címmel hozták forgalomba.)

A Csutoráról sem ír részletes elemzést a szerző. „Bálint György már mindent elmondott róla” - olvashatjuk a mentegetőzést -, ezért az „utókor már csak széljegyzetelni tud”.

E jegyzetek közül (megint csak) az irodalmi előképek és párhuzamok kérdését tartom a legérdekesebbnek, hiszen egyrészt Fekete Istvántól Saltenen át Mészöly Miidósig számtalan állatregény kínálja magát az összehasonlítás alapjául, másrészt nyilvánvalóan nem szabad ezekkel összevetni a „polgár kutyáját”. Érdekes módon lírai reminiszcenciát fedez fel Borbély Sándor, Babits és Dsida egy-egy •verse jut eszébe a Csutoráról.

Végül hadd szóljak a kötet talán legszemélyesebb fejezeteiről, a Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Szép Ernővel és Dsida Jenővel foglalkozó részekről. Széplelkű (Szép-lelkű?) poéták ők, Komlós Aladár szerint a „szépség költői”.