Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház
66 Út Dunatát ■ 2002 túnius lassza. Nagy öröm az, ha a misztikus sebészi mágia nélkül is tudunk megoldani fenyegető kórképeket, eltávolítani a barátunk gyereke által lenyelt radírgumit a nyelőcsőből, tudni azt, hogy a kis polyp kimetszésével megelőzhetjük a rettegett rákot, egy, a vizuális technológia csodaszámba menő célzásával „elinjekciózzuk” a vérző eret, amelyik néhány órán belül elsápasztaná az életet. Volt egy már nem is olyan fiatal belgyógyász, szinte még barátomnak is gondoltam, aki nem lévén járatos az invazív emésztőszervi medicina meglepetéseiben, nem átallott egész éjszaka fennmaradni, figyelve egy beékelt epevezeték kövétől endoszkóposán időben megfosztott öregasszony sorba állított vizeletes poharainak színe-változását. Ilyenkor is a Biblia jut az ember eszébe. így, s nem másként fogok erre a kollégára emlékezni. A funkcionális szemlélet. Nem új „kitalálmány”, amellyel megszabadulni igyekszünk a „vegetativ stigmatizmus” gasztroenterológiai manifesztációját bemutató, másképp szenvedő betegeinktől. Megint egy báró Korányira (1866-1944) kell hivatkoznom: Korányi Sándor professzor olyan időkben vetette fel ennek a szemléletnek a szükségességét, amikor a technika kezdeti fejlődése ugyanolyan forradalmi változásokat ígért, mint az elmúlt három évtized medicinájában. A funkcionális gondolkodás bevezetése a klinikai gasztroenterológia utóbbi két évtizedének kétségtelenül legjelentősebb eredménye. Egy teoretikus visszakanyarodást jelent az alapokhoz, megint egészként kezdjük szemlélni a beteg embert. Számos buktató áll még az előttünk kanyargó úton, hogy megismerhessük a szerv és működésének irányító tengelyeit és bonyolult transmissióit, de az első lépéseket talán sikeresen tettük meg Szekszárdon is ezen távlatok felé. A lépések még bizonytalanok, a megközelítés még csak ritkán célzottan akaratlagos és gyakrabban bátortalan, de az elvek már tisztulni kezdenek, kirajzolódott a cél az utódoknak is. Gyógyszerkutatás. „A doktorok olyan gyógyszereket rendelnek, amiket nem ismernek, olyan betegeknek, akiknek a szervezetét még kevésbé ismerik” - Voltaire (1694-1778). A szervezet ismeretében - az előbbiek szerint is - még vannak kívánnivalók, a gyógyszereket viszont egyre jobban ismerjük. Húsz év alatt számos nemzetközi és hazai gyógyszervizsgálatban vettünk részt. Jó lenne ezek szerepét is mielőbb helyretenni a szakmai és laikus közvéleményben egyaránt. Tudni kellene sokunknak, hogy ezért gyógyult meg sok, reménytelen lefolyásúnak tűnő betegünk, sokan kaptak régebben hozzáférhetetlen modern gyógyszereket, sokan részesültek a profit-orientált, de szigorú, politikamentes szabályok által rendszabályozott gyógyszeripar gondoskodásában. A modern kor nem lehet mentes az innováció kihívásaitól, mindnyájan résztvevői, többé vagy kevésbé nyertesei vagyunk ennek a folyamatnak.