Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház

60

Úi Dunatái • 2002 túnius

szak egyik első rezidenseként került az osztályra, és mondhatom, jó választás volt. Örülök annak, hogy otthonának érzi már most is a szanatórium legfelső emeletét, visszajár, kérdez, válaszol. Rugdosni kell majd, de tűri. Szeretném óvni egy kicsit, de nehéz.

Garamszegi Mária a Pécsi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának volt sokáig megbecsült munkatársa. Másként érezte a felelősséget, mint a volt főnöke, én úgy érzem, Ő látta helyesen. Büszke vagyok rá, hogy el tudtuk fogadni egymást, és - ugyan részmunkaidőben - meg tudtam akadályozni, hogy elveszítse kiváló értékeit a klinikai gasztroenterológia.

Voltak persze rekorderek is: Tóth Zoltán (néhány hónap) és Tóth Csaba (zgy hét talán) az idők szellemére jól ráérezve gyorsan úgy látták, hogy jobb megélni, mint megszenvedni.

Nagyon sokan fordultak meg gyakorlatokon az osztályon kórházon belül és kórházon kívül, kedvvel, vagy kényszerűségből, örömmel vagy unatkozva. Lelkűk rajta. Én nagy örömmel néhány kedves reumatológus kislányra emlékszem, néhány szorgos üzem- és családi-orvosra, meg endoszkópos asszisztensnőre, aki nem bliccelni jött. Különleges öröm, hogy Szekszárdra, mint iskolára emlékszik az a jó pár gasztroenterológus szakorvos, aki „A” akkreditációnknak köszönhetően számos más városból (Budapest, Keszthely, Baja, Kalocsa, Kiskunhalas, Kecskemét) itt szerezte meg a képesítéshez szükséges gyakorlatot.

A nővérek. Müller Józsefné fogadott 1980-ban szeretett főorvosa elárvult helyén, gyanakvóan bizalmas várakozással. Ö valóban ,főnéni” volt, a poroszos hierarchizmus minden előnyével és hátrányával. Rendet kívánt, rendet tartott, rendben ment nyugdíjba. A régi gárda: Sajben Lajosné, Pap Mária, VargaJánosné, Vincze Sándorné, Köbli Erika, Dobrovolni Dezsőné, Runyai Istvánné, Gyuricza Ferencné, Csíki Andrásáé, Klein Józsefné, Szilágyi Erzsébet, Jakus Mária, Eerger Ferencné, Keszler Vilmosné, Hájas Péterné, Zám Jánosné, Zemán Lászlóné. Megbízható jó segítőtársaink voltak, aki él közülük, segítse boldog öregséghez az Isten, a Sors, vagy akiben bízik. Sokan persze még itt dolgoznak közöttünk, vagy másutt, sok sikert nekik.

Volt - és hál’ istennek van - egy „nagy generáció”. Genczler Ádámné, Zsuzsa, aki már hosszú ideje az osztály főnővére, laborosként indult. Veleszületett intelligenciája, az emberekkel való bánni tudás birtoklása, a szókimondó lojalitás, az erkölcsös függetlenség: a legfontosabb embernek tartom abban a balanszírozásban, amelyet a volt és jelen állapotokban egyaránt az ellátás fenntartása jelent. Ellerné Békési Aranka jó nővérből ebben, fejlődött jó gazdasági vezetőként nagyon megfelelő partnerévé. Pestiné Györki Olga szintén ápolónővérként kezdte a régi szép