Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Marczinka Csaba: Versek (Kosztolányinál; a vendégség...; mondanivaló)
Marczinka Csaba • Versek 13 Marczinka Csaba Kosztolányinál a vendégség... Ivott Kámán s szavalt, Attila pedig komoran hallgatott - ott Désiré-nél, harmincnégy őszén vagy harmincháromén? egybecsúsznak itten már az őszök, mint öregek kezei sakkasztal mellett, mikor a bábukat megtolják padokon ülve, lenn a Horváth-kertben... Attila s Kálmán feszeng azután kicsit, mikor Désiré-hez belibben Frici, majd Somlyó Zoli s Ernő bácsi. Pedig csupán jöttek titánnézőbe: kik az új csávók a futballpályán? Mert a meccsnek folytatódnia kell - bár „szaksajtónkból” senkit nem érdekel, - viszont van még kartársi kíváncsiság!... A két titán persze zavarban van amúgy ifjúköltősen - de azért kirukkol mindenik valamivel: Attila komoran, el-eltűnődve; Kálmán italos-pörgősen olvas fel! mondanivaló kiélt-öregedő jézusfejem van - csupán a szemeim júdásszemek, s különben ha minden rosszul megy: akkor úgy fogok megdögleni majd akár udvaron az orbáncos disznók
