Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Gacsályi József: Két boroskönyv Aliscában
Műmelléklet Allegro fekete-fehér fényben Gottvald Károly fotóiról Bartók Allegro...-ja vésődik a néző-hallgató fülébe, közben a képernyőn folyóvíz habzódik, sodródik, hullámzik gyors ütemben, vidáman, élénken, hévvel. Nem tudni az első pillanatban, hogy a látvány szülte-e a zenét, a vízcseppek villámlásai kottázódtak, vagy a zene ihlette a fénnyel író, fényképező operatőrt... Évtizede annak, hogy Gottvald Károly fényképeit úgy nézhetem, mint aki személyes ismerőse az alkotónak. Annak viszont két évtizede, hogy ő maga; oly módon kezdte nézni a világot, mint aki személyes ismerőse az alkotónak. E szavakkal való játék mögött ott bujkál valamilyen titkok tudása. Nevezetesen, hogy Gottvald Károly tudja, hogy a leghatalmasabb erőkkel milyen szövetséget lehet kötni. Ismeri, hogy miként hajthatja ezt az erőt - például a fényt - a saját eszközei szolgálójává, de ennél sokkal fontosabb az erő iránti tisztelete, amivel ő maga vállal szolgálatot. Bevallom elfogultságomat Gottvald Károly fénnyel rajzolt alkotásai előtt, mert olykorolykor avatott részesévé tett, mikor az előhívott filmkockákat a nagyítógépbe tette és a fókuszt le és föl mozgatva komponálta papírra az ellesett pillanat legtöbbet sugárzó, mondó részletét. Ezen később a vágóasztalon még formált és útjára engedte. Milyen alkotások születtek ilyenkor? Az élet kottázta képek: apró dalok, szimfóniák. Tragédiák és komédiák, humor és bánat, groteszk fintor és tisztelgő főhajtás... Nem folytatom: Látni tanultam Gottvald Károly képeivel. Amikor ezt kimondtam, bevallottam, rájöttem, hogy ez célja, vagy patetikusabban fogalmazva: ars poétikájának része, a látni tanítás. Úgy kell járnunk a világban, hogy észrevegyük, meglássuk a szívet, lelket vidámító, tisztító szépet, de a keserű ízt is érzékelnünk kell, hogy ennek ismeretében tudjuk ellenkezőjére változtatni. Húsz év számvetése sok tanulsággal jár. Összegzésre hív Gottvald Károly. A megtett útján vezet, kalauzolja kiállításán a látogatót, de - mert egy napilap fotóriportereként is leltároz - olyan tényekről is készít számlát, amelyek napjaink történelmi, társadalmi változásának hiteles dokumentumai, tükrei. Okulni kell ezekből a fényképekből, aztán a jobbító szándékkal lépni: hévvel, élénken, vidáman, gyors ütemben egyértelmű igenekkel és nemekkel, amint azt a fotóművész teszi: allegro fekete fehér fényben. Decsi Kiss János
