Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kiadványairól
Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kiadványairól 79 lcott országot hagyott maga után. Font Márta munkájából egy sokkal pozitívabb, ugyanakkor jóval megalapozottabb és tudományosan elfogadható Kálmán-kép tárul elénk. Személyén keresztül megismerkedhetünk a kor viszonyaival, szokásaival is: a hatalmi harcokkal, támogatókkal és ellenségekkel csakúgy, mint az udvari élettel, a gazdasági forrásokkal vagy a királyi családdal. A monográfiasorozat másik, „nagy név” tollával jegyzett kötete Majoros István egyetemi docens, a PTE Újkortörténeti Tanszék vezetőjének írása a franciaorosz kapcsolatokról. Az időpont (a bolsevik hatalomátvétel első két éve) menten felkelti minden, a témában akár csak középiskolás fokon is jártas ember érdeklődését. Hisz tudjuk, ez az időszak az, amikor a két, hajdan szövetséges állam ellenségessé válik, ekkor tagadják meg Leninék a - legsúlyosabban a franciákat érintő - cári kölcsönök visszafizetését, és ekkor zajlik az antant intervenciója. A szerző előbb vázlatosan áttekinti az I. világháború előtti francia-orosz kapcsolatokat és a franciák oroszországi pozícióit, majd azt az eseménymenetet tárgyalja francia szemszögből, melynek során Oroszország kitáncol a háborúból (vagyis az Ideiglenes Kormánnyal való viszonyt) és nyíltan szembefordul Párizzsal. A probléma elemzése igen nagy körültekintést és alapos felkészültséget igényel, hisz lényegében - mivel világháborút lezáró periódusról van szó - érinti az orosz hatalomváltás bonyolult nemzetközi fogadtatását és az egész békerendszert (hangsúlyozottan a kelet-európai és a német rendezést), annak minden intrikájával és fonákságával együtt. Természetesen Majoros István tudományos előmenetele és szakmai tudása bőségesen elegendő ahhoz, hogy egy színvonalas, modern szemléletű és izgalmas értékelést kapjunk erről az önmagában sem érdektelen témáról. A szerkesztőség kétségtelenül legnagyobb „fogása” Ormos Mária felkérése önálló publikációra. A professzor asszony monográfiáit és tanulmányait, a világ többtucat egyetemén tartott előadásait, különböző folyóiratok szerkesztőségi bizottsági tagságát szinte lehetetlen összeszámlálni. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, jelenleg a PTE történelem Ph.D-programjának vezetője. A Monográfiasorozatban közreadott, a soproni népszavazás nemzetközi összefüggéseivel foglalkozó írása egy, már a professzor asszony által is többször és több szempontból körüljárt témát tárgyal újra. Egyik aktualitását az adja, hogy „... a soproni kérdés jobb megvilágításba került, hála - többek között - annak is, hogy időközben lezajlott az 1921-ben megrendezett népszavazás 70. és 75. évfordulója, és ezek az évfordulók alkalmat adtak új feldolgozások, tanulmányok megírására és megjelentetésére”. Persze Ormos Mária nem lenne az aki, ha egy régi kutatási területéről csak azért fújná le a port, mert mások friss elemeket vittek a témába. Az igazi apropó
