Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Buda Attila: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemetőri iratai
Buda Attila • Gróf Batthyány Latos iratai 69 ve Minister ur, hogy olly esetben, midőn a tanács összehívását igénylő esetekfordulnak elő, én a min. tanács öszvehivását mellőzni soha nem szoktam, a min. tanács határozatától függő tárgyakban önkéntesen rendelkezni soha nemfogok, - de mind addig, míg a minis terium élén állanifogok, - helyben sem hagyandom, hogy Uly es intézkedések bár mellyik minister úr által önkéntesen tétessenek.'” (1007) Az is kitűnik, hogy Batthyány világosan tisztában volt a Habsburg Birodalmon belüli erőviszonyokkal és pillanatnyi politikai érdekekkel. Ezt különösen a Szalay Lászlónak augusztus közepén Frankfurtba írt levél mutatja meg (1024), amelyben azzal is számot vetett, hogy az önálló cselekvésre legfeljebb három hetük maradt. Az olasz hadszíntéren elért fegyverszünet után ugyanis a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt arra, hogy megoldja a magyarországi helyzetet is. Az e cél elérésére indított akciósorozat egyik első eredménye egy kiprovokált bizalmi válság volt, melynek oka a Bécsben küldöttként járó Batthyány Lajos és Deák Ferenc kérdéseire adott halogató és nem felelő válaszok voltak; emiatt a kormánytagok egyenként lemondtak. Amikor a miniszterelnök ezt bejelentette az országgyűlésen, azt is elmondta, hogy a miniszterek nem a veszély elől kívántak megszökni s kormány nélkül hagyni az országot, majd rámutatott a válság hazai okára is: „Nem onnan (ti. keletkezett), mintha minden egyes tagja a ministeriumnak magában erélyes ember nem lett volna és jó hazafi, hanem mert két eltérő vélemény lévén egybekapcsolva, az egymástfelemésztette, sigy a positivus erő lehetetlenné vált.” Ilyen körülmények között gyors és határozott cselekvésre volt szükség. István nádor helyett ezért javasolta Batthyány Kossuth Lajost az ügyek vitelé re, amivel „a loyalitás meg lesz mentve, s a dolgok bizonyos elhatározott iránybanfognak menni, mert a veszély perczeiben minden irány jobb, mint az irány talanságF (1178) A királyi helytartó azonban törvénytelennek tartotta Kossuth és Szemere előtérbe kerülését, ezért ismét Batthyány Lajost bízta meg kormányalakítással, amit azonban V. Ferdinánd ekkor már csak tudomásul vett, de meg nem erősített. Szeptember közepén ugyanis nyilván azt gondolták Bécsben, hogy a döntő szót a horvát bánnak a főváros felé törő csapatai fogják majd kimondani. Ekkor mondta Batthyány a következőket az országgyűlésen: „Én itt két lehetetlenség közé vagyok állítva; az egyik lehetetlenség oda fen Bécsben, a másik ide lent Pesten van. Bécsre nézve lehetetlen olly emberekkel, olly férfiakkal környeznem magamat, kik nemcsak a háznak, a nemzetnek, hanem nekem is a legkedvesebbek volnának, ide lent pedig lehetetlen, hogy magamat azokkal környezzem, a kik kedvéért oda fent Bécsben az országra nézve némi kedvezményeket lehetne remélnem; kedvezményeket annyiban a mennyiben kívánatosnak tartom, hogy ha mindjárt csak bizonyos subjectivitások kedvéért is, a nemzetnek egy kis respiriuma lehetne.” (1259) A miniszterelnök ezért végleg meg akar válni hivatalától, de az országgyű
