Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Sághy Miklós: Szemle: "Rivall a rádióban az újmagyar dal"

62

Úi Dunatái • 2001 március

kább (a megidézett kánon általi) önérvénytelenítési gesztusaiban lelhetünk bármiféle nyomára.

A PRÓFÉTAI HANG LEHETETLENSÉGE (AZ ÖNPRÓFÉCIA HANGJA)

Orbán János Dénes a Segíts szavadra lelnem című cikluskezdő versének Recrementumában az isteni sugallatért fohászkodó költő hangját imitálja:

test börtönébe’ lelkem nem tudni égi zsargon segíts szavadra lelnem a törvényt újravarrnom

Az utolsó két sor, akár Babits Jónás imája című versének szövetébe is beilleszthető volna, ha pusztán önmagában állna. De itt éppen egy fordított folyamatról van szó: a babitsi gondolatot emeli a saját versének kontextusába, mégpedig egy olyan kontextusba, mely az argó és a szleng (legtöbbször „szótárt” igénylő) elemeitől hemzseg. Ilyen közegben az „égi zsargonéért fohászkodás komolysága (főleg, hogy a jassznyelv rontott grammatikájának segítségével fogalmazódik meg) igencsak megkérdőjeleződik. És ha az ég felé fordulás csupán egy újabb ironikus gesztus, akkor annak szándéka, reménye is („a törvényt újravarrnom”) a komikum tárgyává válik.

Az égi „törvény” keresésének kudarca az Isten szaga című versben már az irónia áttétele nélkül jelenik meg. A szöveg három különböző szakasza - most már talán nem meglepő módon - három különböző lírai alanyhoz köthető. Mindegyik más-más viszonyba kerül az „égi hatalommal”. Az első, mintha a reményre való visszatekintés pozíciójából szólalna meg: „még hittem abban, bárki rátalálhat”. A második egy magát az élet és halál urának önként kinevező (és ennek tudatában lévő) egyházfő „antracit palást”-ját ölti magára. A harmadik - bár szívósan ellenáll minden meghatározásnak - talán mégis lehetne úgy jellemezni, hogy ő az első kettőből kiábrándult harmadik, ki már az „útvesztők utáni állomáson” van.

Orbánjános Dénes mintha ez utóbbi versével a Segíts szavadra lelnem komolytalan könyörgésére válaszolna tőle meglepő módon nagyon is komolyan. (Bár minden „komolyság” ellenére is - gondoljunk a Hivatalnok-líra komolynak tűnő szerepverseire - árulkodhatna azért a szerzői névről.) A „segíts szavadra lelnem” kifejezés egyes szám második személye - a fentebb már idézett szövegrészlet alapján - feltételezhetően egy egyszemélyű égi autoritást, azaz Istent jelöli ki mint címzettet. Az Isten szaga harmadik szakaszának („Hol fölsejlik a rettegés”) lírai én-