Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A grábóci kalugyerek

Szilágyi Mihály • A grábóci kalugyerek

51

azokat. Például: „A felszentelt szerzetesek legméltatlanabbika, a hopovói Dositej elolvasá e lélekemelő könyvet Dragovic kolostorban”. (A „méltatlan” kifejezés sok helyütt megtalálható, így a grábóci Letopisbzn, rögtön az első mondatban: „Én, a méltatlan Pajsije...”)

Nem tudjuk, hogy a dalmát tenger melletti Dragovic kolostorból 1585-ben, majd 1619-ben Grábócra került könyvekből mennyi pusztult el a viszontagságos időkben, így 1667-ben, amikor szabadhajdúk és szerb rablók, majd 1684-ben tatár-török seregek, 1703-ban kurucok perzselték fel a kolostort és templomát. 1703-1711 között a kalugyerek a szerémségbeli Sisatovac kolostorban húzták meg magukat és csak Mérey Mihály szekszárdi apát kérésére jöttek vissza. 1727-ben bajai magyar szabadcsapatok „sátáni dühvei” felgyújtották a patak menti cellákat.

A grábóci kolostor könyvállománya jelenleg a szentendrei Szerb Ortodox Egyházművészeti és Tudományos Gyűjteményben található. Legértékesebb darabjai között tarthatjuk számon a kézzel írt 1551. évi Evangéliumot, melyet bemutattak az 1900. évi párizsi világkiállításon. A szerb múzeum emeleti kiállító termében előkelő helyen mutatják be az ezüstözött, cizellált, sötétpiros bársony fedőlapú 31x21 cm nagyságú Evangéliumot, melyet annakidején Vasilije Dragovéanin grábóci igumen rendelt meg.

Figyelemreméltó könyvritkaság az ismert orosz író és hitszónok, Kiril Turovskij{\ 130-1182) szombat-vasárnapi blazsennáit tartalmazó kötet. 1748 előtt másolták Grábócon. Bőrbe kötött, hibátlan, kék alapon arannyal díszítették. Szövegét fekete tintával írták, a szakaszkezdő szavak első betűje piros. A könyv jellegétől teljesen eltérő bejegyzések böngészhetők ki a margón, pl. kegyes felajánlások a kolostor és temploma számára (méz, kendő, gyertya, tulajdonváltozás).

A grábóci könyvgyűjteményben kell lennie a nürnbergi Weigel Kristóf (e stményekkel illusztrált Bibliájának is. Terjedelmes latin címe szerint a hívőket ájtatosságra buzdító ótestamenti történetek leggyakoribb ikonábrázolásait mutatja be. A grábóci templom festőművésze, az újvidéki Andrej Saltist ebből zz 1712. óta a kolostor könyvtárában megtalálható illusztrációs könyvből választotta ki Kaszpar Luyken: Ábrahám vendéglátása című festményét mintául a hatalmas oltárkép megalkotásához.

A bonyhádi Völgység Múzeumban láthatjuk kiállítva az Anna Ivanovna cárnő rendeletére s a Szent Szinódus áldásával Moszkvában 1734-ben kiadott mise-, illetve szertartáskönyvet. Mita Rostié, az ortodox (orosz nyelvterületen: pravoszláv) parókiák szertartási könyveinek eredetét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy azok zömmel orosz nyomdákból, házaló „muszka könyvárusok” közvetíté-