Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye
Hangok és hangzók sorsa: kész regény. Bár szavakból szólamok lettek mára, s az észlelés eloszlik, mint a pára, a dallam nem változtat szövegén. Életünk át van szőve sok szöveggel, s ha csetepatéink során löveg kell, egy-egy dallamot rángatunk elő. Célszerűen özönölnek a hangok, fülét a kedvükért vágta le Van Gogh: finális volt fejében a velő. A vers már azért is érdekes, mert szerzője a legközvetlenebb módon utal viszsza az Emberek re, ugyanis az értelmezendő/értelmezett sor pontosan ugyanott helyezkedik e szövegben, mint József Attilánál: az oktáva végén, így (ezért is) Márton szövege megszólít(hat)ja magát az intertextualitást (is), de úgy, hogy a teremtés folyamatának felidézése maga is teremtéssé lesz, jóllehet közben az emlékezet kiiktatásával a szerző a tudatosságot is fölszámolja, a „letűnt idők dallamai” metaforikusán nemcsak az egykori (mindenkori) alkotásokat jelölhetik, hanem folyton változó emberi világunkat is, amint azt a valakinek hasznot hozó „dallam ára” egyértelműsíti is. Az emlékezés ellehetetlenülése összekapcsolódik a mindentudás igézetével s általa az öregséggel is, megfordítva a korábbi képzetmozgást: a hangok és hangzók itt most nem csak az irodalom szituáltságának, de egyúttal egy emberi léthelyzetnek a metaforáját hozzák létre, mégpedig úgy, hogy a szociálisetikai-pszichikai választhatósági panelek mit sem változnak a József Attila-ihoz képest (szegény-gazdag, jó-rossz, erény-érdek), legfeljebb a hangsúly helyeződik néha át. A célszerűséget elviselni nem tudván az alkotó, a művész inkább a süketséget vállalja s vele a végességet tudatosítva egyúttal inkább a költői csöndet, az elnémulást. Márton László textusának kronotoposzai egyidejűleg töltik ki a költőiirodalmi és az emberi-társadalmi „valóság” tereit, a némasággal az üres helyeket is megszüntetve, hiszen a szerző - nem tudva az alkotás folyamatán kívülre helyezkedni, egy (látszat)objektivitást kölcsönző álarc mögül, de egy belső körfolyamatból kifelé beszélve vall az alkotás, a vers: a szonett létrehozásának-létrejöttének keserű-indulatos folyamatáról. Az idézett versek jelzik, hol tart az ezredvégen a magyar költő, a magyar költészet, de jelzik azt is, mennyire élénken él napjainkban József Attila - különösen 9
