Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

Fölmerül a kérdés, vajon csupán játéknak tekinthető-e, ha költők arra vállalkoznak, hogy elődjüket egyetlen soruk alapján közelítik-követik avagy az adott sort idézve-felhasználva-beépítve önálló textust hoznak létre, amely egyúttal saját életét is éli, még akkor is, ha - szándéka szerint - egyúttal a hagyományba is beépül. Az yí^o'Wszerkesztőinek jutott eszébe az ötlet s megvalósulása után valóságos kis antológiát tudtak létrehozni.1 Az eredeti József Attila-szöveg, az Emberek című vers így hangzik:

Családunkban a jó a jövevény.

Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat,- ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.

Csak öntudatlan falazunk a gaznak, kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.

A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal s edzzük magunkat, borokkal, porokkal, ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes légy, ki csalódni ügyes.

Úgy teli vagyunk apró, maró okkal, mint szúnyoggal a susogó füzes.

Orbán Ottó, Kukorelly Endre, Várady Szabolcs, Márton László, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos, Baka István, Gál Sándor, Visky András, Lászlófíy Aladár, Bállá Zsófia, Tandori Dezső, Somlyó György, Csorba Győző, Határ Győző, Utassyjózsef, Kányádi Sándor, Bertók László és Markó Béla voltak azok - a közlés sorrendjében -, akik vállalkoztak a feladatra. Se terünk, se lehetőségünk nincs arra, hogy József Attiláéval együtt húsz szonettet értelmezzünk, legfeljebb annyit tehetünk, hogy egyrészt megállapítjuk, hogy éppen azok hozták létre az újraolvasó szövegeket, akik eddig is a legtöbbet tették az utóbbi időben a magyar szonett reneszánszának kiteljesítéséért, másrészt megpróbálhatunk rákérdezni a textusok segítségével arra, hogy a vállalt intertextualitás milyen konnotációkkal gazdagítja a József Attila-szonettet, illetve ajózsef Attila-sor hogyan alakítja magához a kilencvenes évek eleji magyar költészettörténet íródását, megint másként

3