Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

ha felkelni. Az író, az ember tisztában van saját korlátjaival, és keserűen, rezignáltan veszi ezt tudomásul.

Ezen a ponton érthető meg igazán a kisregény címe, amely szó az írnoknak már idézett befejező mondatában kap hangsúlyos szerepet. A megbocsátás valójában az írói alkotás szükségszerű előfeltétele Mészöly Miklós szerint: „ A megbocsátás gesztusa nélkül egy lépést sem tudunk tenni a megértés felé, megértés nélkül pedig hogyan teljesítsük ki emberi, írói feladatunkat?” (Egy interjúból) Még pontosabb megfogalmazásban: „A felülemelkedés megbocsátó kíméletlenségére gondolok, ami a pátosz, a rendíthetetlen komorság helyett a csendes esőzés viszonylataiban érti meg s szemléli végre is a pusztulásra ítélt szorgoskodásokat.” (Szeminárium a Dunán) Végső soron a felülemelkedés az igazi kulcsszó: felülemelkedés a személyes sorson, a történelmen - létezésünk mélyebb megértésének kísérlete érdekében. A felülemelkedés egyrészt megbocsátás, érzelmi distancia a megélt valóságtól, hiszen „mi vagyunk csak abban a helyzetben, hogy megbocsássunk a világnak” (Vakügetés)\ másfelől kíméletlenség annak feltárásában. A kíméletlenség persze valójában nem más, mint „a homály pedantériája”. (Vakügetés) Ez az újabb paradoxon is csak azt jelzi, hogy bárhonnan indulunk is ki a Mészöly-próza értelmezésében, mindigide jutunk vissza: az író sajátosan ambivalens agnoszticizmusihoz. írásainak jól felismerhető vízjele ez a szemlélet. - A gyötrő esti kérdéseiké.) szüntelen viaskodó „paralizált remény”.

Felhasznált irodalom

1. Balassa Péter: A cselekmény rejtélye mint anekdotikusforma. Mészöly Miklós: Megbocsátás. In: Észjárások és formák. Tankönyvkiadó, 1985.

2. Mészöly Miklós: A pille magánya, jelenkor, 1989. (Innen: A pille magánya, Vakügetés és megbocsátás, A teremtés spirálján, Szeminárium a Dunán című írások)

3. Thomka Beáta: Mészöly Miklós. Kalligram, 1995

15