Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

A diákok szemében Novák nem a szó „gonosz, kegyetlen” értelmében embertelen : az emberi vonásokat és az esendőséget nem látják benne. Számukra a tanár örök időtlenségben él; nincs jövője és múltja; születése ugyanúgy hihetetlen és elképzelhetetlen, mint betegsége és halála. (Az elbeszélő szavai szerint Novák egyik tanítványa, Jámbor, csak tanára temetésén döbben rá, hogy a „tanárok is meghalnak”.) S Novák az őt ért csapások után fokozatosan önmagába fordulva, befelé figyelve hiába érti meg, milyen végzetes lehet ember és szerep összeforrása, Sárszegen még halálában sem lehet más, csak tanár. Tanárhalála lesz, amitől az iskola hírnevétféltik; tanártemetése; s a sírkövén is ez áll: „Novák Antal főgimnáziumi tanár, élt 44 évet. Béke poraira!” (461.) Pedig halottként ő már nem tanár, hanem testvér, egy a többi ember közül. Az elbeszélő következő kijelentéséből következtetve ezt éppen Gergely, az iskolaszolga érti meg:

„Mikor a tanári szoba küszöbén megpillantotta a vad hentesmunkát, a vértócsát s az agycafatokat, melyeket a koponya szétrobbanó csontgolyója kivetett magából, kiabált:

— Tanár úr - s kicsit meghajolt a szolga ösztönével fölebbvalója és parancsolója előtt -, tanár úr.

De mikor látta, hogy már nem él, nem szólt többet. Döbbenten, meghatoltan nézett rá, mint egy testvérre." (448-449.)

Az emberi életet tehát a rituális szerepű érettségi osztja a regényben két részre, gyermeki- és felnőttiéire. Az Aranysárkány nyolcadikosai mindennél jobban vágynak arra, hogy végre felnőttek legyenek:

„Inkább csúzos vénséget, kopasz fejet, epekövet, mint ezt a boldogságot. Tiszteletet, becsülést, elég a szép fiatalságból, mely csupa kín és megaláztatás. Azért várták oly türelmetlenül, hogy végre-valahára elmúljon.” (306.)

A felnőttek azonban azt hangoztatják, hogy a „fiatalság a legnagyobb kincs”, s az érettségi után kilenc évvel a gimnáziumi évekről Huszár Bandival beszélgető Tibor is azt mondja, hogy „jobb volt akkor”. S az emberi élet paradoxitása, vagyis az, hogy a gyermek a felnőttségre, a felnőtt pedig a gyermekiéire vágyik, nemcsak ennek a regénynek, de a Kosztolányi-életmű egészének is központi problémájaként jelölhető meg.

Jegyzetek

1. Az Aranysárkánynak az érettségi köré szerveződő szimbolikája rendkívül érdekes párhuzamokat mutat Arnold van GENNEP: Les Rites de passage. Étude systématique de rites c., először Párizsban, 1909-ben megjelent munkájával. Nem valószínűsíthető, de nem is zárható ki, hogy Kosztolányi ismerte Gennep könyvét, amelyről mi elsősorban a legrészletesebb magyar nyelvű összefoglalása alapján tájékozódtunk: FEJŐS Zoltán: Az átmeneti rítusok. (Arnold van Gennep elméletének vázlata) In: Etnographia, XC. 1979/3. 406-413.

9