Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye

kezetesen áthúzta mindhárom szövegrészt, és áthelyezte a szóbeli érettségi vizsgáról szóló fejezetbe. Az érettségi rituális funkcióját tehát megerősíti ez az alkotás folyamatában végbemenő, a kézirat vizsgálatával feltárható változtatás, amellyel rámutathatunk arra is, hogyan alakul át egy, a megnyilatkozások szintjén joggal humorosnak, morbidnak minősíthető megnyilatkozás (Hima Gabriella megállapítása) a poétikai funkciók szintjére emelve mitikus, rituális képzetkörre visszautaló motívummá. A kézirat bevonása a szöveg poétikai elemzésébe explikál egy tágabb elméleti problémakört is: annak lehetőségét mutatja meg, hogy egyes esetekben a kézirat nem pusztán textológiai vagy filológiai, hanem poétikai szempontból is vizsgálható, hiszen bizonyos szöveghelyek, szüzsés, tematikus, vagy szó szintű motívumok feltárását könnyítheti meg.

A szóbeli vizsgát, a rituális meghalást, az eredményhirdetés és az elnöki beszéd alatt és után megtörténő újjászületés követi. Az új életszakaszt, a belépést a felnőttek világába az immár „érett” diákok és az őket felnőtté avatok számára a következő, szimbolikus jelentéssel felruházott tárgyak, viselkedésjegyek, illetve verbális jelek jelzik: az „uraim” megszólítás, a bot, a cigarettázás, és a lányokkal való érintkezés.

Uraim - kezdte. (A főigazgató - Sz. Zs.) Erre a szóra, melyet először intéztek hozzájuk, mind fölfigyeltek. Egyesek kiegyenesedtek, hogy arcukba hulljon, mások vállukat tartották oda, hogy lovaggá üsse őket. De akadtak olyanok is, kik elvihogták magukat, mert pukkasztónak találták, hogy ők már urak.” (314.)

„Künn a folyosón tündéri gyorsasággal előkerültek kabátok ujjaiból, sarkokból a lenge és mégis szemtelen-hetyke nádbotok. Némelyiknek Gergely nyújtotta oda ezüstbotját, mellyel szüleik meglepték őket. A fiúk hadonásztak, magukhoz szorították, mint az erő és a férfiasság jelképét." (315.)

„Azért mégis sok mindent szabad. Elsősorban cigarettázni, nyilvános helyen is, amennyit kedvük tartja. Egész nap, egész éjjel dohányozhatnak, ehetik a dohányt, míg be nem rekednek, és rosszul nem lesznek tőle. Orrukon engedhetik ki a füstöt, bodrosan és karikásán, még a tanárok előtt is.” (315-316.)

„Huszár Bandi a leányokat magyarázta. Azokkal karonfogva mehetnek a korzón, meg is csókolhatják őket akárhol, kinek mi köze hozzá?” (316.)

A felnőttiét e négy szimbóluma ugyanebben a jelképes értelemben máshol is felbukkan a regényben. Biró Gyurka, a tanári kar legkevésbé „tanáros” tagja többek között azzal jelzi elkülönülését kollégáitól, hogy nem hord botot. Az érettségi után tanárát meglátogató Glück Lacit Novák cigarettával kínálja; így mutatja meg, hogy megszűnt közöttük a tanár-diák viszony. (Úgy tűnik, a fiú is pontosan érzékeli a kínálás jelképi erejét, hiszen annak ellenére rágyújt, hogy egyébként nem dohányzik.) A cigarettázás szimbolikus funkcióját mutatja meg a következő, Biró Gyurka, az érettségiző diákok és Liszner Kálmán között folyó párbeszéd is:

4