Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye
Tanulmány 91 született. Jóval előttük adott hangot hazafiúi fájdalmának versben, prózában egyaránt. Az őTrianon-élményétkétjellegzetes tulajdonság teszi sajátossá. Egyik, hogy a Horthy-korszak uralkodó eszmevilágával szemben ő az ország megcsonkításáért nem a forradalmakat, hanem az 1914 előtti magyar uralkodó osztályok vak nemzetiségi politikáját kárhoztatta. A másik, hogy nem elsősorban az elszakított területek természeti kincseit {a Kárpátoktól le az Al-Dunáig) fájlalta, hanem a magyar történelem és irodalom emlékhelyeit siratta. Számos verse mellett ezt bizonyítja a korábban - még a kritikai kiadásban (1963) is - kiadhatatlan Magyar... és Trianon című verse. A klasszikus mértékű, Petőfi Sándor Levél Arany Jánoshoz (1847) című költeményére tudatosan rímelő Magyar... az 1920 és 1922 közt megjelenő Magyar Helikon 1921. december 15-i számában olvasható először: Árva vagyok, szomorú, keserű árvája e földnek, Eltaszított, kicsúfolt, porba tiporva siró. Árva vagyok, a világ árvája, s hiába panaszlom Bánatomat, nem hall és nem is ért a világ. Mind rajtam tapos, és rajtam feni bosszúja kését, Kiknek a cenk vaksors most diadalmat adott. Régi barátaim és mind, mind, akiket segítettem, Hogy szabadok legyenek, s éljenek újra tovább, Mind, akikért pajzsul tartottam testemet egykor, S ontottam pazarul véremet, ím, letagad! Meztelenül, iszonyú láztól horzongva, úgy állok, Az elemek viharát tűrve, mint Lear, a király! Hol vannak gyönyörű erdőim és hegyeim, hol, Szőke magyar Tisza bús bölcseje mért idegen? Miért hal meg zokogón, száműzve szeretteitől O, Hisz a szabadságnak zúgja örök ütemét? Miért kellett durván leszakítani anyja szivéről Legszebb gyermekeit: drága királyi Pozsonyt, Büszke kuruc Kassát, kincses erdélyi Kolozsvárt, Váradot és Aradot s mind, aminek neve fáj? Fáj, fáj, szörnyen fáj, és már csak az éjszaka álma Hozza ma vissza nekem őket a búnak ölén. Hallom sóhajodat, sírok szent sírja, Segesvár, Hol a magyar meteor lángja a porba bukott. 0 e világ minden rabszolgakeserve helyébe Egy szabad emberiség tiszta dalát dalolá! Ó, szabad emberiség, hol vagy, Ádám, hova bújtál, Ember, mily leköpött, sárba kevert ma neved!
