Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Vasy Géza: Kormos István, a gyermekirodalom mestere
72 Úr Dunatát • 2001. december Vasy Géza KORMOS ISTVÁN, A GYERMEKIRODALOM MESTERE Kormos István legelső könyve verses meséket (meseátdolgozásokat) tartalmazott. Az első József Attila-díjat 1955-ben gyermekirodalmi munkásságáért kapta. A lírikusi hallgatás hosszú időszakában az irodalmi közvélemény egyre inkább a gyermekek írójaként tartotta számon. A gyerekek maguk pedig hallgatták a felnőttektől a meséiket, később olvasták is, olvassák ma is, de gyerekmódra nemigen jegyezték meg a szerző nevét. A nem kisgyerekes felnőttek pedig az ötvenes-hatvanas években aligha olvasták e munkákat, így nemigen tűnhetett fel nekik, hogy ezek nem melléktermékek csupán. Kormos helyzetét 1963-ig (a Vonszolnak piros delfinek megjelenéséig), de a szélesebb közvélemény előtt a Szegény Yorick kötetig (1971) az is szinte „menthetetlenné” tette, hogy 1956 után fokozatosan mindenki visszatért a „felnőtt” irodalomba, aki korábban onnan kiszorult - kivéve őt. Az időben még kevéssé tudatosult, hogy az ötvenes évek írói kényszerpályái teremtették meg igazából az esztétikai értelemben „felnőtt” magyar nyelvű gyermekirodaimat: már nem csupán egy-egy, erre a területre szakosodott író vállalta ezt a feladatot, hanem a legjobbak serege. Ez a tendencia folytonossá vált, s ebben szerepe volt Kormos lelkes szervezői-szerkesztői munkájának is. A gyermek olvasmányai - az iskoláskönyvek mellett - s a padláson talált ponyvafüzetek után Benedek Elek mesegyűjteményei, Gaál Mózes történeti meséi, a János vitéz, a Toldi voltak. Tudjuk, hogy a két világháború közötti népi irodalom verses epikája, epikus jellegű lírája erősen hatott rá - elsősorban Erdélyi József, Illyés Gyula, Sinka István műveivel. Valószínűnek tartom, hogy az ifjú Kormos költői alkatát fölismerve, Szíjgyártó László is buzdította arra, hogy írjon verses meséket, hiszen később ő szerzett kiadót is a kötethez. 1949 után az irodalompolitikai helyzet részben kényszerítette a költőt arra, hogy a gyermekeknek írjon, ugyanakkor a korszak helyeselt, buzdította is ezt a tevékenységet, s ezen belül is a népköltészeti tradíciók őrzését és továbbvitelét. A népköltészet szenvedélyes igazságkeresését és - szolgáltatását propagandacélokra is jól használható őskommunisztikus törekvésnek vélték. Kormos István második gyermekkönyve 1951-ben Az égigérőfa második - két mese kihagyásával csökkentett terjedelmű - kiadása. Ez a tény egyrészt kiadható kéziratok hiányára enged következtetni (a kiadó csak 1950-ben alakult), másrészt a két kihagyás is tanulságos. A halál és a vénasszony elsősorban a halál-téma miatt maradhatott ki, pedig a talán már századik évén is túl lévő vénség túljárt a halál eszén. Bár az is lehet, hogy a halál megszemélyesítése minősült ideológiai szempontból kártékonynak. Már a cím alapján is nyilvánvaló a másik mese elhagyásának oka: a
