Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Győrki Edina Gabriella: Bűn a kútban és a párnán
34 Új Dunatát ■ 2001 március Szerkesztési, szerkezeti, szereplői hasonlóságok A cím „betű szerinti jelentése - a kép, amit fölidéz - megragad az emlékezetben. Rejtett, mondhatnék: esztétikai szépsége onnan ered, hogy képi konkrétsága túlmutat önmagán, nem beszél, csak sejtet, jelez valamit, utal a szövegre. Teljes jelentése csak a mű egészéből bontakozik ki, de egymagában is összefoglalja, magába sűríti a mű tartalmát.”4 - írja Kiss Mihály a Szilágyi-regény címével kapcsolatban. Ezen túl a cím egyben ki is jelöli azt a két motívumot (kő, kút), amelyek a legfontosabbak lesznek a mű motívumrendszerében. Ugyanezt figyelhetjük meg a Závada-regénnyel kapcsolatban: a címben szereplő párna - amely felidézi bennünk Kárász Nelli tettét is - motívummá válik a regényben. A párna-motívumról írottakban egyetértünk Alexa Károllyal, aki szerint „ez a párna egy elő-előbukkanó tárgy ebben a regényben, ám ezen túl egy nagyon bensőséges jelkép is - a címmé emelt birtokos jelzőnek megfelelően.”5 Nem könnyű olvasmány egyik regény sem, ugyanis a Szilágyi-regényben a történet valójában Szendy Ilkában játszódik (újra), vagyis a „lélek színpadán”. „Ahogy előrehaladunk a kitérők, az epizódok és kommentárok sűrűjében, úgy bontakozik ki a puszta történet a szemünk előtt. A történet váz lesz csupán, amely persze eléggé karakteres, eléggé teherbíró ahhoz, hogy hordozza a részletek, kommentárok és utalások szerves rendbe álló tömegét. Valójában ezekben... ölt alakot a sokrétű regényvilág.”6 Szendy Ilka megeleveníti a múlt-epizódokat, újraéli a különböző időszakokban lezajlott eseményeket, és a múlt, ezek az újraélt idősíkok elszakíthatatlanul kötődnek a történet időkeretéhez, a jelenhez. Az idősíkok közötti átjárás a nézőpont-váltásokkal válik lehetővé. Závada regényének esetében is fokozatosan bontakozik ki a történet, ahogy előrehaladunk a kommentálásokban, s a napló lapjain felidézett múlt-eseményeket hol Jadviga, hol Misu kapcsolja a jelenhez. „Szendy Ilka története más nyelv(ezet)en aligha íródhatott volna meg. Nincs itt semmi a mindennapi vagy szokványos prózanyelvből. Stilizált, retorizált éspoetizált nyelv ez, amelynek eszköz volta megszűnt, s maga is tárgya az ábrázolásnak” - írja Kiss Mihály. „Legfőbb szervezőelve, melynek alapján a regény mint szöveg azonosíthatóvá válik, a nézőpont.... a nézőpont-váltogatás jóval több, mint az első vagy harmadik személyű beszéltetés módszere. Általa válik lehetővé, hogy a nyelv ábrázoló és értékelő funkcióját párhuzamosan, szinkronban betöltse. Első esetben a klasszikusok leírásainak mikrorealizmusát is nyújtani tudja..., az utóbbi a legkülönbözőbb nyelvi rétegek egybekapcsolását, a szereplők, valamint a szerző
