Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Lengyel Balázs: Költői játékok (emlékezés)

Emlékezés

47

Ezek a vidám verstréfák társaságunkban idővel gazdagon folytatódtak, más barátokkal bővültek (Kálnokyjékely, Pilinszky, Szabó Magda, aki akkoriban még költő volt), csakhogy korántsem felhőtlen vidámság közepette. Elmúlt három év, és a fordulat éve után barátaink versjátékai keserves politikával telítődtek. Amikor lakásunkba házkutatást tartottak, és engem a Gyorskocsi utcai börtönbe vittek (és persze jó néhány héten keresztül ott tartottak), nagy köteg úgynevezett versszekretert gyűjtöttek és jegyzőkönyveztek a házkutatók, hogy a ceruzával készült és behajtott hieroglifákat megfejtsék.

Ezek a versek ti. úgy készültek, hogy a címet ugyan közölték, a versmértéket is, de csak a rímeket írták rá a hajtogatott cédulára, magát a sort letakarták. Tehát rímelni lehetett az ismeretlen sorhoz. A börtönben napokig töprengtem, igen rossz érzések között, bizony alapos félelemmel, hogy a kihajtott papírlapokon a vaskos politikai szövegeket hogy mossam ki, hogyan interpretáljam a csöppet sem jó szándékú kihallgatónak. Mit mondjak például akkor, ha verseimként ez áll: Kosztolányi Dezső: A vörös kisgyermek panaszai?

Az érdekesség kedvéért, közlök egy ilyen ál Bóka-verset. Bóka László költő és egyetemi tanár 1953-ban (és még később is) államtitkár volt, s azokban az években - maga mondta nekem - külön gratulált Rákosi Mátyásnak a születésnapjára. Malenkov, talán ismert még, Sztálin halála után a Szovjetunió vezetője volt. Végül így állt össze a szekreter letakart soraiból a vers, amely a vonalas költőt parodizálta.

Bóka László: Az én Malenkovom

Sztálin leikéből lelkedzett vezér, sasszárnyú szavad szívcsúcsomig ér.

Hűséget esküszöm én Malenkovomnak, áldott tehetségünk onnat van, onnat.

Ó dalmahodó büszke távlatok, elérni, megragadni hátatok.

Ezt hirdetem fent, én is katedrán, fölkent kezed bátyuska áldva tedd rám.

Duzzadt szívvel hálám le így rovom: s popsin csókollak nagy Malenkovom.

írták ezúttal a „verset” négyen: Ágnes, személyem, Kálnoky László, Jékely Zoltán. A rovom - Malenkovom pompás rímet Ágnes és Kálnoky sikerítette. Egyébként a papírköteget vallatóim nem tudták kibetűzni. Legnagyobb szerencsémre.

Később, egy másik alkalommal, Ágnes játékszenvedélyében egy szonett-rímvázlatot készített, és biztatott, hogy csináljuk meg külön-külön a verset. Ezek vol