Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Nagy Imre: Csevegésből szőtt idő

30

Út Dunatái • 2001 március

hanem férj, és ollyan férjfiú, ki belső tulajdonságaimért inkáb; mint külső tekintetemért szeressen. Ne imádjon az engemet, a’ ki el-akar venni. Nem illik a’ nagy születéshez.”25 Szidalisz e gondolatot édesanyja jelzett aggodalmára válaszul fogalmazza meg. Mire Eresztra félig még szülői nyugtalansággal s félig már megkönnyebbült kíváncsisággal kérdezi meg leányától: „De hát ki légyen az?” Szidalisz újabb válasza, amelyet a konkrétabb feleletet remélő anya kissé homályosnak tart, szentenciózusan tömör és elgondolkodtató: „Az, a’ kit a’ gondviselés oljanná tett.” E szavakhoz, a színmű egyik legfontosabb, mindeddig figyelmen kívül hagyott gondolatához később vissza kell térnünk.

Jegyzetek

1. Júlia Witzenetz: Le théatrefranqais de Vienne (1752-1772). Szeged, 1932. A munka Bessenyei lehetséges, A* Filosófus megírását esetleg inspiráló színházi élményeire vonatkozóan is tanulságos.

2. Petz Gedeon: Bessenyei és Destouches. Egyetemes Philológiai Közlöny 1884. 559-576., 774-785.; Gragger Róbert: Irodalomtörténeti forrástanulmányok. Irodalomtörténeti Közlemények 1913. 158-170., 391-404.; Belohorszky Ferenc: Bessenyei és Aphilosophus. Bp. 1929.; a téma összefoglalása: Bessenyei György: Színművek. S.a.r.: Bíró Ferenc. Bp. 1990. Bevezetés 86-101.

3. János Hankiss: Philipe Néricault Destouches, Vhomme et Voeuvre. Debrecen, 1918.

4. Ellenőr 1881. 407. sz. aug. 14.

5. Destouches német recepciójára jellemző adalék, hogy Gottsched szerint az akkor újnak számító francia komédiaírók közül ez a szerző minősült a legjobbnak. Lessing is elismeréssel írt Destouches-ról, akinek Le philosophe marié című műve szerinte némely vonatkozásban Moliére-rel vetekszik. Lásd: Gotthold Efraim Lessing: Laokoón - Hamburgi dramaturgia. S.a.r.: Vajda György Mihály. Bp. 1963. 246., 254.

6. Rózsa Géza: Bessenyei mint drámaíró, Bp. 1893. 72-79.

7. Gérard Genette: Palimpsestes. Paris, Seuil 1982. Magyarul: G. G.: Transztextualitás. Helikon 1996. 1-2. 82- 90.

8. Herbert Dieckmann: Le philosophe. Texts and interpretations. Saint-Louis, 1948. E munkára Bíró Ferenc hívta fel a figyelmet, akinek gondolatát idézzük. B.F.: A fiatal Bessenyei és íróbarátai. Bp. 1976. 253.

9. Petz Gedeon, i.m., Gragger Róbert, i.m.

10. Bessenyei György Tariménes utazása című regényének filológiai vizsgálata és forrásainak, poétikai mintáinak górcső alá vétele során szintén arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a szerző többféle modell alapján dolgozott, és feltételezhető mintáit szabadon, saját elképzeléseihez illesztve hasznosította. Nagy Imre: Utazás egy regény körül. Bessenyei György „Tariménes utazása” cím regény ének filológiai elemzése. Pécs, 1998.; Bessenyei György: Tariménes utazása. S.a.r.: Nagy Imre. Bp, 1999. Bevezetés 64-84.

11. Bessenyei György: A' Filosófus. In: B.Gy.: Színművek. S.a.r.: Bíró Ferenc. Bp. 1990. 517. (A továbbiakban: Színművek.)

12. Bayer József: A magyar drámairodalom története. A legrégibb nyomokon 1867-ig. MI. Bp, 1897. I. 120.

13. B allagi Aladár: Bessenyei György élete Laczka János által. In: B.A.: A magyar királyi testőrség története különös tekintettel irodalmi működésére, Pest, 1872, 428-436.

14. Bessenyei György: A philosophus. 3. kiad. Lo, 1904. Gyulai Pál: Előszó. 8.

15. Horst Steinmetz: Die Komödie der Aufklärung. Dritte Auflage. Stuttgart, 1978.

16. Otto Mann: Geschichte des deutschen Dramas. Stuttgart, 1960.108 186.; Helmut Koopmann: Drama der Aufklärung. München, 1979.

17. Gyulai Pál azt írta: „A bonyodalom oly csekély, hogy alig mondhatni annak.” (I.m.: 11.) Később Gálos Rezső ugyanígy vélekedett: „Valami sok bonyodalom nincsen a vígjátékban.” (Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. Bp. 1951. 167.