Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Tamás Menyhért: Fogj hozzám! (novella)

Novella

13

Megadólag tartom fel a kezem.

Inkább én... Két éve halogatom a Tamási-portré megírását... Te vagy a tanúm, belefogtam...

Erezete elkomorul.

Azzal a lendülettel kellett volna folytatnod, sőt befejezned; az emlékező kötet után frissiben.

Száraz a nyelésem.

Nem vitatom... Te meg azt ne vitasd, hogy a „Zeng a magosság”-gal az igazi Tamásit sikerült megidéznem. Azt az írót, aki csodákat hagyott ránk...

Megenyhül.

A legkevesebb, amit vártam tőled, hiszen ma is felforrósul a homlokod, ha eszedbe jut az a májusi délután, amikor, a Szirom és Boly anyagát gyűjtve, nevelő faludba, Kisdorogra látogatott, és estetájt kerti sétára hívott...

Gerincemig fut a melegség.

Szinte nem éreztem a lábam, annyira megrészegített az a találkozás. Keveset beszélt, a kevésnek is csak a fele jutott el a gondolataimig. Hallgatás közben is az volt az érzésem, hogy csendünkben szót cserélünk. Várakozásom mélyét erősen feszítette: mit mond zsenge „novellámról”, amit még januárban postáztam neki. Erről még inkább hallgatott. Azaz, mégse, véleményét példába fonta. Az egyik terebélyes diófa alatt megállt, tekintetét az alsó ágig röptette, s már mondta is: mindenről lehet regényt írni, még arról is, hogy egy levél aláhull, csak legyen benne, hogy hulltakor ki ült alatta, honnan jött, és hova készült...

Megint kivár.

Volt-e foganatja?

Megint elbillen a fejem.

Esztendők múltán világosodott meg, hogy „levélhullatásom” alatt se arc, se lélek nem találtatott...

Fájt?

Abban a zsibbasztó izgalomban?

Ma hogy látod?

Nyomra érdemesnek.

Mert?

Új tartalom, új értelmű képek, új ritmus; megtalált ütem, a nyelv és a stílus szokatlan hullámzása, harmóniája, új ember- és természetlátás - mind együtt már a pályakezdő Tamási Áron sajátja... Zenitjén: felfrissített hangja századok szólamait szólaltatja. Babits látásában: regényíró-talentum...