Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Szepesi Attila: Marosvásárhely, éjutó (vers)
Vers 7 Szepesi Attila MAROSVÁSÁRHELY, ÉJUTÓ Marosvásárhely, éjutó. A teliholdnak nagy a háza. Az elfeketült ablakokban emlékek holdfogyatkozása. Ezerkilencszázhetvenöt. Nézünk a tűnt idő után. Kormos felhők a háztetőkön: Behemót és Leviathán. Mintha farsang elevenülne, Szuroksötét árnyékbozót. Bolondul összekeverednek az érkezők, a távozók. Összegabalyul itt bölcs és a hóhér, sikollyal a vád, szörny a balekkal - tudta régen Heironymus Bosch-apánk. Középkor, arany fénye nélkül. A remény hulltan fuldokol. Az összeszabdalt édenkertből születik e késő pokol. Elevenedő maszkajáték ? Holott kihalt köröskörül a park meg a kormos sikátor, az út alul, az ég felül. Arcok, töppedt szilvaszemekként. Ujjak, fekete viperák. Éjjel is perzsavásár percek, nappal is kormos éjszakák.
