Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza: Elment egy polihisztor
Nagy Janka Teodóra-Szabó Géza • Elment egy polihisztor______95 Ha a szakemberre emlékezve kézbe vesszük a 60. születésnapra megjelentetett számvetést, a 927 tételből álló bibliográfiát, egyrészt az érdeklődési kör sokszínűsége, másrészt a kollegialitás tűnik szemünkbe. Egykori tanára, László Gyula joggal nevezte polihisztornak kedves tanítványát. Ha csak a „szomszéd várat”, Tolna megyét érintő - gyakran e folyóirat oldalain közölt - publikációit lapozzuk fel, egyaránt találkozhatunk régészeti {A szekszárd-palánki avar temető, Tolna megye földrajzi nevei régészszemmel), numizmatikai {Egy XVIII. századi őcsényipénzleletről, Késő római pénzek archaeometallurgiai vizsgálata), történeti, néprajzi {Adatok Bogyiszló történetéhez, Tolna megye Pesty Frigyes helységnévtárában, Tolna megye szerepe a Lánchíd létrehozásában, Bodor György összefoglaló jelentése a Bonyhád környéki telepítésről, A nagy székely i németek tiltakozása a „ tervszerű” kiürítés ellen) és irodalomtörténeti {Babits Mihály bajai tanárkodása, Babits Mihály szabadkai pályázatának bajai előzményei, Babits Mihály Simon György Jánoshoz fűződő barátsága) cikkekkel. Kőhegyi Mihály szívesen dolgozott társszerzőkkel, s különös örömmel írt recenziókat. A Dunatáj hasábjain jelent meg ismertetése például Szekszárd város történeti monográfiájáról, a szekszárdi múzeum évkönyveiről, Szentes András: A Csapó-kúria és a Szekszárdi Képtár, Fehér István: A bonyhádi Hűségmozgalom történetéhez, Szabó Imre: Kurd történeti és mai ragadványnevei könyvéről. A Tolna megyei kötődésű szerzők munkáit, illetve a megyei vonatkozású cikkeket más fórumokon is szívesen recenzálta. Szinte nem volt olyan téma, amelyhez ne tudott volna hozzászólni, értékes tanácsokat adni fiatal kollégáinak a további kutatásokhoz. S tette ezt úgy, hogy ő „csak” kérdezett. Miska bácsi elment. Nemcsak nagyszámú publikációt hagyott ránk, de számos emléket is, amelyek a régészhez, muzeológushoz, kollégához és baráthoz kötődnek. A horgászat, a víz szerelmese, a Duna egyik legjobb ismerője volt. Nem csoda tehát, hogy amikor 1986. október végén egy szeles, esős, hideg estén szekszárdi kollégái a folyam mélyén fekvő régészeti leletek mentéséhez kérték segítségét, habozás nélkül munkaruhára cserélte pizsamáját. Éveken át egyik irányítója volt a bölcskei római erődítmény víz alatti feltárásának, s nem rajta múlt, hogy az értékes leletanyag jelentős részét a kilenc éven tartó tervszerű munka után a végén egyszerűen kikotorták. A legértékesebb leletek ma a szekszárdi múzeum előtt és a Bölcskén létrehozott kőtárban láthatók. Kedves Miska bácsi, szapora leveleid és ritka látogatásaid ezután már elmaradnak, a közösen megkezdett kutatások azonban még jó ideig feladatot jelentenek számunkra - miközben Te végleg megtértél pihenni kedves Dunádhoz.