Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Madarász Imre: "Olaszos" műfordítás-irodalmunk reneszánsza

Madarász Imre • „Olaszos” műfordítás irodalmunk reneszánsza 63 előtt addig ismeretlen Dario Fo életművéből néhány hónappal az irodalmi No­­bel-díjjal való kitüntetése után válogatás került a könyvesboltokba. Mint a fenti tények igazolják, személyes - sorozatszerkesztői - érintettségünk s ebből adódó elfogultságunk ellenére túlzás nélkül állíthatjuk, hogy „olaszos” műfordítói rene­szánszunkban kiemelkedően fontos szerepet játszott a Nemzeti Tankönyvkiadó Felfedezett Klasszikusok és az Eötvös József Könyvkiadó Eötvös Klasszikusok so­rozata. Ám mellettük igazságtalanság lenne megfeledkezni a Giuseppe Ungaretti- és Salvatore Quasimodo-versantológiákat publikáló Kráter Műhely Egyesület Colosseum, a huszadik századi elbeszélőket a magyar publikummal megismerte­tő Nórán Könyvkiadó Leonardo Könyvek, valamint a Julius Evola műveit soro­­zatszerűen megjelentető Kötet-Ur Könyvkiadó A Cinóber-ösvény Könyvei elne­vezésű sorozatáról. Ma főként ezek a kiadók közvetítik az olasz irodalmat a ma­gyar olvasóknak, ami a rendszerváltozás előtt elsősorban az Európa Könyvkiadó feladata volt. Persze a nagy múltú kiadó sem hagyott fel „olaszos” munkájával: elég talán Magyarosi Gizella Francesco Guicciardini- és Goldoni-, Szénási Ferenc Italo Calvino-, vagy Barna Imre Umberto Eco-fordításaira utalni. Számos további jelentős műfordítás áll megjelenés előtt: Baranyi Ferenc Duecento- és Dante-, Simon Gyula Poliziano-, Boiardo- és Aretino-, Tusnády László és Vígh Éva Tasso-, Szabó Győző Ruzante-, Nyerges László Venexiana-, Puskás István Della Casa-, Juhos Lóránt Alfieri-fordításai. Igaz, némelyikük már meglehetősen hosszú ideje áll és vár. A klasszikusok türelmesek. Fordítóik már ke­vésbé, de a reményt azért nem adják fel. Abban is csak reménykedhetünk, hogy akadnak majd vállalkozó szellemű ki­adók, akik „fantáziát látnak” azokban a könyvekben, melyeket egy másik írásunk­ban „felfedezendő fordításoknak” neveztünk. Kitűnő, mégis évtizedek óta kiadat­lan műfordításokról van szó: már említett művek - Dante összes, Boccaccio és Machiavelli „kisebb” művei stb. - mellett olyan remekművekről, mint például Baldassare Castiglione Az udvari ember, Leopardi Dalok, Silvio Pellico Börtöneim című könyve, Verga nagyregényei és novellái, Pirandello Öregek és fiatalok, Corra­­do Alvaro Az erős ember vagy Riccardo Bacchelli Malom a Pó vizén című regénye.5 Haloványabb, távolabbi remény, egyelőre még inkább csak vágyálom az olasz irodalom olyan nagyságrendű „kevélységeinek” magyarra fordítása, mint Luigi Pulci Morgante vagy Parini A nap című eposza Giordano Bruno eddig lefor­­dítatlan dialógusai, Alfieri önéletrajza, értekezései, versei és többi tragédiái, az olasz felvilágosodás és romantika, a Risorgimento további nagyszerű s tovább már nem mellőzhető alkotásai s az immár magunk mögött hagyott évszázad több

Next

/
Thumbnails
Contents