Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Kristó Nagy István: Janus arcú szimfóniák
Kristó Nagy István ■ Tanús arcú szimfóniák 39 lehet ilyenkor az írónál némi „engedményt” javasolni, Bor Ambrussal egy ízben így kértem Heinrich Bölltől a szovjet érzékenységre tekintettel egy-két apró „enyhítést”, mire azt válaszolta: „Ich schenke Ihnen” - „Maguknak adom”. De Grassnál a változatlan megjelenésre törekedtem. Örömmel fedeztem fel a lengyel kiadók távlati tervében a Bádogdob-ot. (Rendszeresen tanulmányoztuk a külföldi cégek tevékenységét Amerikától a két Németországon át a Szovjetig.) Ezt (persze még csak tervet) megmutattam Kardos Györgynek, aki erre hozzájárult a Grass regény kiadásához. Mikor aztán nálunk, Szíjgyártó László ihletett fordításában megjelent(a végét sírva diktálta a feleségének), erre a magyar megjelenésre hivatkozva adták ki a lengyelek is... És Grasstól még kiadásra vár két nagyregény: a Hundejahre (Kutyaévek) és Ein weites Feld (Messzi föld). Orwellről akkoriban persze még szó sem lehetett. (Egy korai regénye a negyvenes években még megjelent: a Tragédia Burmában.) Máig is őrzöm az Állatfarmnak gépelt kéziratban terjesztett fordítását, amit egy szegedi orvostanhallgató készített hősiesen; mivel szerzősége titokban maradt, nem akadályozta tudományos karrierjét, később professzor lett. Ám ez a kisregény nyomtatásban csak 1989-ben jelenhetett meg az Európánál, akárcsak az 1984, szintén Szíjgyártónak előbb Jugoszláviában megjelentetett fordításában. És ha már a titói Jugoszlávia szóbakerült, legyen szabad nyomatékosan kiemelnem a háború utáni magyar könyvkiadás legfontosabb vívmányát, amit a közös sors indokolt, de a magyar olvasó máig sem díjazott: a szomszéd népek íróinak sorozatos megjelentetését, mégpedig nemcsak politikailag fontosnak minősülő szerzők, hanem pl. az Antonescu mellett elkötelezett Rebreanu vagy a szovjetellenes Istrati műveit. De persze saját íróikat többnyire ott jelentették meg magyarul is, akár sorozatokban, mint pl. Andricot, Krlezát a délszlávok, míg a magyarországi kiadás sem hanyagolta el őket. (A többi szocialista országban hasonlóan viszonozták a magyar művek kiadását, sokszor jelentős írók, mint pl. Hermlin vagy Martinov fordításában.) - Nem tudom, kellett-e finn segítség Afinn irodalom könyvtára c. jópár kötetet felölelő, kék borítójú sorozathoz? Az pedig, hogy a legnagyobb élő írók egyikét (s jó, ha olvasóm erre fölfigyel:) az albán Kadarét fölfedezték, mindenképpen az Európa érdeme. Ezzel elérkeztünk oda, hogy miket kellene most kiadni a külföldi irodalomból. Néhány cím a Nibelungenlied-tői A tollas kígyó-ig már fölmerült. De ehhez hozzá lehetne tenni a magas színvonalú vallásos irodalomnak ideológiai okokból elmaradt műveit. A két háború között már megjelent Mauriac egyik főműve, a Frontenac misztérium, a német irodalomból Gertrud von Le Fort Veronika kendője.
