Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Baka István: Ajgi-fordítások
12 Út Dunatát • 2001 szeptember akárha onnan hallatszott volna - a világ ragyogásának ködében gyöngyszemek maradtak szigetek maradtak: fájóbban mint az életben - ragyogni. (1985) KÖLTŐ AZ EZREDVÉGEN Sohase bántott különösebben, ha hivatalokban rákérdeztek a nevemre - Bakó? Bakai? csak az esett rosszul, ha olykor a könyvtárban is. Nem bántott, mert hamar rájöttem, hogy korunk hőse nem a költő, hanem a sportoló és a táncdalénekes, s hogy a költőnek - erre is láttam példát - semmi sem árt jobban, mint a közönség imádata, amely amúgy sem a műnek, hanem a szerepnek szól, s nincs viszolyogtatóbb és művészileg károsabb, mint a papíron játszott és a széptan törvényei szerint felépített szerepet átvinni az életbe. Amikor kórházba kerülve, kórlapomon ezt olvastam a foglalkozás rovatban: költő, szégyenkezve kértem meg a nővérkét, javítsa ki újságíróra, mert olyan foglalkozás, hogy költő, nem létezik; az legfeljebb állapot s még annak sem állandó. Restelkedésem mögött, persze, egy még nagyobb szégyenérzet rejtezett: ne a költőt lássák kibelezve, s legintimebb szféráiból lógó gumicsövekkel! Hiszen már maga a „költő” szó is olyan fennkölt, mint egy viktoriánus éjjeliedény - mintha a rút kis (kórházi) kacsából akarnánk hattyút varázsolni... De hát milyennek is láthatunk egy költőt ezen a kijózanítóan prózai századezredvégen? Olyannak, mint a rendjelekkel teleaggatott Goethe udvari tanácsos urat, a minden szavát feljegyző Eckermannal a nyomában? Vagy olyannak, mint a lágerben agyonvert Mandelstamot, az árokba puffantott Radnótit? Kormos István hat infarktusa összevethető-e Cvetajeva egyetlen kötelével? Milyennek láthatjuk a költőt - siralmas korunk meg se hallgatott tanúját, akit már szenvedéstörténete sem emel ki a milliókat felvonultató passió szereplői közül? Talán olyannak, mint Gennadij Ajgit, az oroszul író csuvas poétát, amikor - első külföldi útján - Szegedre érkezett. Ajginak az orosz költői nyelvet megújító, avantgárd ihletésű verseit évtizedek óta fordítják a nagy nyugati nyelvekre, A sámán fia címmel nálunk is kötete jelent meg a hetvenes évek elején, de hazájában, oroszul csak a glasznoszty idején kezdték publikálni. Fordította csuvasra Villont és Baudelaire-t, József Attilát és Pilinszkyt. Igazi világnagyság, a hozzá hasonlók
